A darts világa I.

Eddig is szerettem magam elfoglalni, ma is sok dolgom van, tartalmasan telnek a nyugdíjas éveim, és ismét sportolok. 1965 – óta kerékpározok, nagyon hidegnek és cudar időnek kell lenni, hogy letegyem a drót szamaram, gyermek és ifjabb koromban aktívan sportoltam, nem akartam élsportoló lenni, de szerettem megmutatni, hogy amit más meg tud csinálni, azt magam is képes vagyok véghezvinni.  Nyolc évig csináltam és nagyon sokat adott a sport. Nem mondom, hogy élveztem minden pillanatát, de voltak sikerélményeim. Már akkor is a magam célkitűzéseinek akartam megfelelni, a realitások talaján álltam, de minden alkalommal, egy picikével nagyobb célt tűztem ki. Az ember megérzi azt, hogy meddig feszegetheti a határait, és tudtam, hogy soha nem leszek élsportoló, de örömmel csináltam. Később az iskolában, már éltes fejjel is részt vettem az iskola sportéletében. Volt, van, focicsapatunk/MESTEREK/, van egy hatalmas kupánk, amiért küzdünk minden évben az ellenfél csapatával. /TANÁROK/. Most ismét része lettem egy nagyszerű közösségnek, ahol megtalálom a megfelelő szellemi és fizikai teljesítőképességeim kipróbálásának lehetőségeit. Az első napok szorongásai után már feloldódva tudok a tábla elé állni. Nem akarok minden áron nagy értékű dobásokat realizálni, az vezényel, hogy jól érezzem magam, a többi, majd a gyakorlások hatására jön. Kezdek a magam stílusában sportolni, semmi nagyálom, semmi gyors sikerhajszolás, csak, a pillanat hangulata a lényeg. Nincs bennem teljesítményhajszolás kényszer. Hiszen kinek is kell bizonyítanom? Senkinek, csak magamnak kell megfelelnem, ha ez sikerül, akkor tudok majd a versenyek alatt is eredményes lenni. Már az is valami, ha nagyobb tömeget tudok produkálni egy, egy leg végére. Amúgy pedig, szerencsés vagyok, türelmesek hozzám a csapattársaim és azok, akikkel együtt sportolok. Misi barátom remek tanítómester, irányít a közös gyakorlások alatt, kiigazítja a dobó technikámat, az edzések alatt rengeteg jó dolgot elmagyaráz. A többiek, szintén segítenek, mindenkitől kapok valami jó tippet, iránymutatást, bármit, de mindég hozzátéve, hogy magamnak kell kialakítanom a stílusom, a technikákat magamnak kell ki találni és alkalmazni. Ez a sportemberek ismérve, az önzetlen segítség és nem a féltékenység, amiben nem árulnak el saját „titkokat, fogásokat, technikákat”