A darts világa III.

Nincs itthon edzési, gyakorlási lehetőségem, így eljárok a Hunyadiba, hetente 1x- 2x, főleg délután. Egyedül gyakorolok, nem biztos, hogy így ideális, de most ez van, hétvégeken viszont a fiammal is lemegyünk, ugyanazokat a feladatokat csináljuk, amit Misivel is, majd a végén egy verseny. Azt mondják, hogy versenyezni, csak versenyeken lehet megtanulni, így ha tudok, elmegyek minden versenyre. Nem mondanám, hogy a fejlődést segítik, de tanulok ott is, ám, néha abba a bizonyos”halál” csoportba kerülök és nem sok sikerélményem van. Igazból nem veszi a kedvem, ha tőlem magasabb szinten lévőkkel versenyzem, sőt, valami bizonyítási vágy űz. Na, nem hiszem, hogy ezzel a tudással le tudom valamelyik erős ellenfelem is győzni, de a nyíl egyenes és hegyes, soha nem lehet tudni. Rutint tudok szerezni, és legalább van viszonyítási alapom. Sokan heccelnek, hogy eltalálom- é egyáltalán a táblát? Mikor igen a válaszom, akkor a szerencsére fogják. Tőlem okosabb emberek mondják, hogy ebben a sportban a szerencsének nem sok köze van a játékhoz. Az ember eldobja a nyilakat, irányított dobások vannak, így azon múlik, hogyan is dob az ember és sok, sok egyébtől, amiről írtam, írok, nem pedig a szerencse, ami megnyertet egy, egy leget. Szóval, a versenyek. ….A Tiszaföldváron rendezett Amatőr verseny elég jól sikerült. Sokáig hezitáltam, hogy egyáltalán elmenjek- é? Sokan lesznek, úgy is tönkre vernek…. ment az agyalásom rendesen. Majd,… miért is ne?!!! Mit veszítek?.... Azért is bebizonyítom, magamnak és nem másoknak, hogy sikerülni fog. Így utólag könnyű okoskodni, a siker is feldobott, ám a realitások talaján maradtam. Maga verseny jó volt szervezve, sok időm volt a bemelegítésre, a fiam is bíztatott, bízott bennem. A sorsolásom is jó volt, ugyan olyan amatőrökkel kerültem össze, mint magam is vagyok. Az első dobások után éreztem, hogy jól megy, nagyon nyugodt voltam, szinte nem is érzékeltem a köröttem lévőket, nem figyeltem az ellenfelem eredményeit, csak én voltam és más senki. Még is, meglepődtem a győztes legek után, de jó érzés volt nyertesként eljönni a zöld szőnyeg mellől. Még az írások is jól mentek, ez annak tudható be, hogy volt idő a számolásra és nem volt bizonyítási kényszerem. A második és harmadik mérkőzéseket is jól teljesítettem, ugyan az a nyugodtság és környezetkizárás, mint az első legek alatt. Tovább jutottam, a 16 közé jutásért egy lánnyal kerültem össze, itt már szoros meccset vívtunk, a végén 2:2 él a döntő leget a jobb koncentrációnak köszönhettem és a bizalomnak magam felé. Zavart – é, hogy egy unokám korú lánnyal játszottam? Igen is, és nem! Egy sporttárssal játszottam és megtiszteltük egymást azzal, hogy Ő nem a koromat, én pedig, nem azt néztem, hogy egy hölggyel kell játszanom. Nem őt akartam legyőzni, magamat, ez, akkor maximálisan sikerült.