A gyáva.

Néha olyan érzése támadt mintha egész életében csak Ő rá vágyott volna. Minden nap találkoznak, még is oly távolinak tűnik az egész. Azon gondolkodott, hogy egyszerűen csak oda kellene állni és elmondani: Szeretlek! Valahogy azonban mikor kettesben maradtak abból az egy szóból semmi nem lett. Máskor oly bátor férfi most egyszerűen gyáva lett. Mindenkinek meg tudta oldani ügyes bajos dolgait, szerelmi szállakat kötött össze és szedett szét. Mikor azonban a saját dolgát kellene, sínre tenni egyszerűen elmegy a bátorsága, leblokkol. Vannak napok mikor nem is beszélnek, szinte közömbösen járkálnak, egymás mellett pedig forr a bensőjük. Érzi, azt az ember mikor viszonozzák az érzéseit. Most egy kis lökés kellene valahonnan, talán feloldódna a sok feszültség. A férfi néha magához vonná és megölelné, minden apropó nélkül. csak úgy. Szereti mikor, ha csak pillanatokra is, de érintik egymás kezét, vagy egymáshoz ér a testük. A nagy "hős"most kis fiúként viselkedik, vár, valamiféle csodára, ami majd közelebb viszi egymáshoz őket. A Nő pedig nem segít, vagy büszkeségből, vagy csak azt szeretné, hogy minél tovább hódítsa és kerülgesse a férfi. Rossz érzés, pocsék érzés.