A kályhás

Legendás emberek

Az írás olyan hétköznapi emberekről szól, akik köztünk éltek, vagy élnek ma is. Ők azok, akik semmi különlegeset nem csináltak csinálnak, csak élték, élik a hétköznapi életüket. A leírtak saját élmények.

„Mire hármat számolok, kész a kályha”

Pali bácsi a cserépkályhás

Az építőipar hőskorában, még fa és széntüzelésű kályhák ontották a meleget a nagy téli zimankós hidegben, az emeletes bérlakások sem voltak kivételek ez alól.

A konyhába sparhelten főtt az ebéd, fürdőszobákban, széntüzelésű kazánok melegítették fürdéshez a vizet és a szobákban jóféle cserépkályhák melege mellett lehetett eltölteni a szabadidőt. Aki még emlékszik a színükre most is beleborzong a nem éppen szívderítő látványba amit a szoba sarkába felépített cserépkályha nyújtott. Sötét okker sárga, nagyon mély zöld, igazi párizsi kék vagy püspöklila színben „pompázott” a meleget adó alkalmatosság. Egy jól megépített cserépkályha azonban nagy áldás volt a téli repkedő mínuszokban, jól tartotta a meleget és ha az ember okosan tüzelt benne nagyon sok tüzelőt lehetett vele megspórolni. Nagy általánosságban, a kályhának volt egy falhoz illeszkedő pereme, a kuckó, ahol szívesen aludtak a ház gyermekei. Ma már ez az építési módot nem nagyon ajánlják az építők „A cserépkályha lehet szabadon álló, fal közti, vagy falnak épített. A falnak építés az utóbbi időkben kialakult nem túl szerencsés gyakorlat, általában a kályhacsempével való spórolás és a kályha mögötti takaríthatóság miatt kérik a megrendelők. Figyelembe veendő azonban, hogy egy falnak épített cserépkályha fűtőteljesítménye negyedével-harmadával, esetenként még nagyobb arányban is csökken a szabadon állóéval szemben. A falnak épített kályha fal felőli részét legalább annyira le kell hőszigetelni, hogy az épület szerkezeti elemei 50-55 fok fölé ne melegedhessenek fel, mert különben az épület szerkezeti elemeiben maradandó károk is keletkezhetnek. Külső határoló falhoz a kialakuló hőhíd miatt a falnak építés nem ajánlott. „

A most leírt történet ideje alatt azonban még csak a hagyományos elveket alkalmazták a cserépkályha építők, így Pali bácsi az ÉM kályhás mestere is. Alacsony növésű, kis mokány ember volt, akit nagyon jó szakembernek tartottak, de olyan volt mint a filmben az a bizonyos részeges karatemester. Ő is akkor tudott kibontakozni és nagyot alkotni amikor felhajtott egy liternyi jófajta kadarkát. Olyankor szárnyalt, nem lehetett leállítani és képes volt még éjszaka is dolgozni, hogy befejezze azt a kályhát amit napközben elkezdett. Akkoriban még nem lehetett előregyártott anyagokat venni, mindent a szakemberek kavartak és kutyultak ki és össze. Pali bácsi felvette a kék köpenyét, szemére húzta az elmaradhatatlan svájci sipkáját és neki állt saját recept alapján elkészíteni a szükséges ragasztókat, vakolatokat, és csak ő tudja mit. Mire végzett a köpenyén annyi matéria volt, hogy ha beállította volna a sarokba, bizton nem dőlt volna el. Közben énekelt, jó érzéke volt a zenéhez, jó hanggal áldotta meg a teremtő, az ismert cigány és magyar nótákat végig énekelte. A vállalatnál mindenki tudta, hogy nagyon szépen hegedült, sok zenét ismert, de nem illetődött meg akkor sem ha hallomásból kellett valamit elhegedülni. Az építkezéseknek külön varázsa volt, a melósok énekeltek, fütyültek, így adva tudtára mindenkinek, hogy értik a szakmájukat és csak jókedvvel érdemes dolgozni. Amikor egy közeli építkezésen is lehetett hallani Pali bácsi harsány hangját, na akkor tudtuk, hogy Pali bácsi megitta az alkotáshoz nélkülözhetetlen vörös nedűt. Egy másik védjegye a „mire hármat számolok kész a kályha”. Ezt akkor mondta, amikor a szájtátva bámuló nézőközönsége rákérdezett. Hogy mi készül, és mikor lesz kész? Tudta a kályha építés minden csínját-bínját, még is akadt olyan, hogy reggel, az először érkező ember, Pali bácsit a felépített kályhába az igazat álmát aludva találta. Olyankor ment a cikizés az ugratás, de nem csinált belőle nagy ügyet, jött a varázs ige „mire hármat számolok elbontom a kályhát” és egy jól irányzott lökéssel ledőlt az előző este készült alkalmatosság. Nagy fazon volt, de mire elérkezett a soklakásos épület átadása, Pali bácsi minden cserépkályhát kiváló minőségben a helyére varázsolt. A szakmája mestere volt, az is jelezte, hogy a szokásos egy év elteltével nagyon minimális kályhát kellett újra építenie.

Pali bácsit egy igazi művész léleknek és művész embernek ismertük meg, egy felől a szakma művésze, másfelől a zene iránti elkötelezettsége miatt is. Az építőipar nagy és felejthetetlen alakja lett, akit mindenki tisztelt és szeretett, nem utolsó sorban a remek humora miatt is.

„MIRE HÁRMAT SZÁMOLOK KÉSZ A KÁLYHA!”

A régi dolgokra való emlékezéssel mutatunk irányt a jövőnknek. Aki meg tanulja a múltját elfogadni, az, az ember szeretni fogja a jövőjét is.

Laciba