A Liget

Kipihented magad, folytathatjuk a sétánkat?

Kicsit fú a szél, ilyenkor part menti fák jobbra, balra hajlonganak, pont úgy mint a balerinák de induljunk el akkor.. A „nagy” hídon megyünk át a túloldalra, majd visszafelé kelünk át a most elkészült gyaloghídon. A megye házát elhagyva a a Hídbisztróba térhetett be aki megszomjazott vagy csak egy nagy tányér sült krumplira vágyott, ma is étterem működik itt. A körforgalom építése kicsit átformálta a hídra vezető utat, a városból könnyebb lett a kijutás . Emlékszem a régi a régi hídra, egy kis keskeny gyalogosoknak készült, csupa réssel tarkított fa padlós úton lehetett átjutni a túloldalra. Nyekergett, nyikorgott, néha félelmetesen mozgó alkalmatosság volt a járdának nevezett gyalog út. Maga a híd viszont nagyon tetszett, a vasszerkezete igazi kuriózum volt,a mostani viszont, egyszerű és praktikus átkelő. Mint minden hídépítésnél, itt is történt baleset, a hídépítőknek állít emléket a híd falát díszítő szobor csoport. A híd két oldalát átkötő gyalogúton átkelve egyenesen a csónakházat lehet látni, sok nagynevű evezős, kajakozó, kenuba térdeplő sportember lett világhírű sportoló. Valaha itt volt Juliska néni és Feri bácsi híres klubja, ide járt a város apraja, nagyja, ha kolbász zsíros kenyérre támadt gusztusa. A híd baloldalán ha lenézel, a felszín alól elősejlenek a török időkben épült fa híd pilótái/ fa gerendái /, azon a homokos partszakaszon volt a város szabad strandja is. Most, hogy átértünk a hídon itt vagyunk a Móric ligetben, a mai nevén Tisza ligetben. A Tisza ezen oldalán voltak az üdülő sorok, mára már kevés maradt belőlük. Az üdülőkben lehetett sütni, főzni, a Tiszában pedig fürödni, a vállalatok, intézmények dolgozói ott tölthették a szabadidejüket .Később, a szabad strand elköltözött a part fentebbi szakaszára ,a hétvégi kertek szomszédságába. A bal part első üdülőjében volt egy kugli pálya, micsoda kugli partik voltak, „vérre” menő gurításokat látott aki oda kilátogatott. Gyerekkoromban ötven fillérért állítgattuk a nagy fából faragott bábukat,igazi kő golyók is repesztettek a nem éppen tükör sima pályán. A tenisz pálya az” urizáló „népé volt, oda már komoly szerkóban és felszereléssel volt érdemes csak bemenni. A híd jobb oldali lépcsőjén lehetett lejutni a Halászcsárdába és a mellette elterülő Vidámparkba. Az előbbiben finom ételeket söröket lehet kapni, a vidámparkban pedig, a szórakozásé mentek az emberek. Cigány zene szolgáltatta a talp alá valót, nokedlis marha pörkölttel, babagulyással és igazi szolnoki halászlével csillapíthatta a nagyérdemű az étvágyát. A vidámparkban pedig, a bika lökővel fitogtathatta az erejét aki a lányokat akarta levenni a lábukról. Az erősebb gyomrúaknak volt átfordulós hajó hinta, kőrbe, kőrbe járó hordó, aki pedig célba lövéssel akart kis csecsebecséket ajándékozni a szerelmének, azok több helyen is célra tarthatták a légpuskákat. Most a felsoroltak helyén hatalmas beton épület éktelenkedik, volt ott már, tánc mulatságok helyet adó intézmény, éjszaka is működő lokál és bár. A Sportcentrum előtti cserjésben még látható a kisvasút végállomását jelző ütköző , mert bizony, kisvasút is járt a ligetben, az úttörő diákok voltak az üzemeltetők. A vasút a régi párt és KISZ táborig vitte az utazókat, romantikus erdei úton futottak sínpárok, érintve a csónakázó tavat is. Kiépült a liget, van már hatalmas standion rendszer, szépek a tenisz pályák, ahol nemzetközi versenyeket is lehet rendezni, bővült a strandfürdő is melynek az éttermében is sok finomságot ehet a fürdőzésben megéhezett ember sereg. Van már egy szép vízilabda stadion, már csak a régi vízilabda hírnevet kell visszaállítani. A sportcsarnokban mostan tájt sok jó kosárlabda mérkőzést látni, szinte minden meccsen telt ház van. Kicsit sok volt a látnivaló.

- Gyere meghívlak egy üdítőre az egyik még megmaradt vállalati üdülőbe. Sajnos, ezek az intézmények majd mindegyike megszűnt, most vagy hatalmas üres telek maradt a helyükön, vagy pedig az enyészet eszi meg az üresen álló épületeket. A gulyás fesztivál alkalmával szinte minden négyzet méteren valami finomság rotyog a bográcsokban, a rendezvény mára nemzetközivé nőtte ki magát. A liget belseje felé haladva látható a főiskola Camus-s, a sok diáknak most percek alatt elérhető ha átjönnek az új gyaloghídon. A vízpartot nyáron a pecások veszik birtokukba, igaz, lehetne nagyobb is a nyüzsgés, a horgászok is fájlalják, hogy nincs kihasználva a szeretett folyónk. Valaha, valakik nagy szabadidő központot álmodtak meg a városban, a városból, meg van hozzá minden, csak a megvalósítás várat még magára. Tudom, türelem és pénz kérdése minden, csak hát, az emberek most akarják kihasználni a város, a víz adta adottságokat. Itt van ez a gyönyörű helyen elterülő liget, tele fákkal, játszóterekkel gyereknek és a felnőtteknek, a sok sportolásra alkalmas hellyel és még is, valami hiány érzete van az embereknek. Még mindég nincs teljesen felfedezve, belakva a liget, a meccseket leszámítva nagyon kevés ember jön ki, hogy élvezze a jó levegőt. Pedig már itt a legújabb szerzeményünk, a Tiszavirág híd, szinte a város szívéből indul ki, és kerékpárral is lehet rajta közlekedni, gyere , sétáljunk át rajta. Nagyon egyedi hangja van a járólapoknak, messze hallatszik a „kerepelés” amikor kerékpár megy át a hídon, persze vannak akik félnek tőle, de nem nem kell mert nagyon biztonságos.

- A lakatokat nézed? A szerelmesek lakatolják ide az álmukat, nem régen építették ide azt a falat, addig az új híd korlátjára kerültek fel a kapcsolatok összekötését jelképező kis szerkentyűk. Álljunk meg egy kicsit, szeretem nézni a lustán nyújtózkodó folyót, szeretem az illatát, szeretem a Tiszát és a várost ahol születtem, ahol ma is élek. Át is értünk a városba, sok mindent láttunk és sajnos már sok mindent nem láthatunk.