A szív kispárnája

A szív kispárnája .

Egyszer volt ,hol nem volt a nagypárna tetején innen a takarón is túl ,volt egyszer egy kispárna .Élte a mindennapi életét , szolgálta a gazdája kényelmét ,néha olyan érzése volt ,hogy szinte nélkülözhetetlen lett annak akinek a esténként a nagypárna tetejére fektette . Néha napján nagyon vágyott már egy kis kalandra mert a hétköznapok egyhangúságát csak a külső ruhájának a cserélése törte meg . Még is legtöbbször az örömteli pillanatoknak élt ,érzéseket ,illatokat de legtöbbször álmokat gyűjtött magának .Majd megszakadtak a tollai az első csalódásoknál, minden alkalommal a ruhája bánta a rossz álmok átélését ,olyankor tépetten és nagyon fáradtan ébredt . Életében nagy jelentőséggel bírt ,hogy őrizte a fejnek a lenyomatát ,ám szeretett volna saját életet élni . Mikor egyedül volt és senki nem hallotta, nagy sóhajok közepette csak úgy önmagának tett szemrehányást ,aztán beletörődött ,hogy a mások életének a kényelmét szolgálta .Sóhaját az ablak alatti virágokra szórta a szél .A virágok mosolyogva hallgatták a kispárna sóhajtozásait ,nevetve jegyezte meg az egyik virág .

- Nézd azt a szerencsétlen párnát ,túl sok könnyet szívott magába!Nevetésük arcul csapta a kispárnát ,aki úgy érezte ,hogy kisebb a legkisebb kispárnánál is .A percek múlásával egyre kisebbek és homályosabbak lettek a gondolatai , tervei , így még azt a keveset is elásta a tollai mélyére ami még a lelkében megmaradt . A tél beköszöntével megváltozott az élete is ,hosszú éjszakákon szorongatták ,ami jóleső érzéssel töltötte el .Mosolyogva tűrte az ölelést és örömmel vette fel a kitekeredett emberi test formáját hiszen tudta ,hogy erre született .Nem értette mi is történik ,hosszú napok teltek el mire az egyik csücskét az arc alatt tudta felejteni ,látni akarta a kispárnák varázslatos képességével az álmokat és az érzéseket .A reggel napfény szomorúan érte ,szinte zsibbadt és egy hatalmas űrt érzett magában. Mintha kimosták volna .Mindég ez volt a félelme ,az elmúlást jelentette volna belőle, és minden elpárolgott volna belőle ,az érzést azonban nem tudta megmagyarázni .Ettől a naptól kezdve szenvedélyesen figyelte az álmokat ,bármennyire is elszomorították .Nappal összetörtnek érezte magát .Ahogy egyre jobban elmerült az álmokban ,rájött ,hogy egy bizonyos fokig saját maga is részese azoknak ,s nem csak mert keménységével ,külső hatásaival változtatni tud rajtuk .Egyre jobban átitatták az álmok ,ő pedig egyre többnek érzete magát ,szinte szétfeszítette ,szét tépte a szomorúság és a tehetetlenség. Napközben mikor egyedül maradt minden percben azon gondolkodott ,hogy ,hogyan tudná a helyzetet megoldani ,változtatni rajta ,ám semmi ötlete nem volt . Egy este sorsdöntő elhatározásra jutott ,minden erejét összeszedve az alvó test mellkasára kúszott,ott fejformát erőltetve a puha testére elkezdte a szívét melegíteni . Érezte a párna ,hogy az álom csodálatos és nyugodt volt és tudta ,hogy az élete végleg értelmet nyert .Reggelre a szív melegétől teljesen átázott ,ezért kimosták ,de már nem törődött vele ,örökre feldobódott a szív könnyeiben ,most már örökre .