A SZURKOLÓ

Van egy dolog, amihez szinte mindenki ért, az pedig a sport.

„Valahogy úgy intézték az égiek, hogy a szurkoló kilencvenkilenc százalék hitből, és egy százalék racionalitásból legyen összeszerkesztve. Meglehet, kirívóan torz az arány, ám maga a szurkolás bonyolult folyamata egyfajta ihletett állapotot feltételez, s abban pedig igazán nincs helye egyensúlyozásnak, bonyolult méricskélésnek.” Kiss László

Nincs a világnak olyan része, ahol ne űznék a sport valamely szakágát, amatőrök és profik hódolnak a test és a lélek szebbé és fittebbé tételének. A sport kortalan, születésünk pillanatától mozgunk, és ismertek olyan emberek, akik közel a száz évesen is aktívan részt vesznek a testmozgás valamely formájában. A sportolással egyidős a szurkolás, komoly története van a szurkolók lélektanának, talán csak a szurkoló az, aki jobban ért a sporthoz, mint az, a sportoló, aki naponta edzi, és tökéletesíti a testét. A szurkolónak semmi nem drága, a szurkoló minden szabályt tud, a szurkoló az, akinek semmi nem jelenthet akadály, hogy a kedvenceit lássa. A szurkoló képes a vasárnapi ebédjét is feláldozni, csak, le ne maradjon a csapata egyetlen mérkőzéséről sem. A szurkoló emberfeletti képességekkel ruházza fel a kedvenceit, ő az, aki azt hiszi, hogy a sportolók valami elnyűhetetlen anyagból vannak összegyúrva. Pedig, a sportoló is emberből van, a sportoló nem robot, aki a szurkolók minden álmát meg tudja testesíteni. A szurkoló lélektana a világ legbonyolultabb lélektana, a sport számára nem játék, a sport és a szurkolás maga az élet. Minarik Ede elhíresült mondata nagyon nagy igazságot tartalmaz a szurkoló számára, „Kell egy csapat!” .A szurkoló jelszava…… Kell egy csapat, az én csapatom! Az én csapatom, a favorizált játékosom a legjobb, a legügyesebb a világon. Egy másik szurkoló csapata és szurkoló tábora nyomába sem léphet az én csapatomnak! A szurkoló hangosan énekli a csapata indulóját, hangosan fújja a trombitáját, püföli a hatalmas dobot és bőszen lengeti a zászlót.

A pályán jelenlévő bírók soha” nem értenek” úgy a szabályokhoz, mint a szurkolója. A szurkoló szeme akár a sasé, mindent lát és mindent észrevesz. A szurkoló jobban ismeri a játékosokat, a játékosok életét, a játékosokról terjedő apróbb és nagyobb pletykákat, mint maguk a játékosok.

A szurkolónak természetesen bérelt helye van a pályán és csarnokban, ő nem napi jegyet vesz, ő nem „divatszurkoló”, ő, maga a SZURKOLÓ!