Anyák napja

Édesanyámnak írom

„Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő - szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében.”

Van egy kis időd?

Gyere, ülj ide mellém és beszélgessünk, esetleg beszélek én, csak hallgasd meg a mondókámat.

Most az édesanyámról szeretnék mesélni neked. Már régen nincs köztünk, de, még mindég nagyon megvisel a távolléte, most is szeretnék oda bújni hozzá, mesélni neki az életemről. Elmondanám neki, hogy van egy cserfes dédunokája, aki biztosan kibeszélné a világból még a dédinagyit is, mert szája az van neki, akár a Bécsi kapu. Megtanítaná a sütés-főzés tudományára, ha a hazamennénk, biztosan lenne cukorka a sifonérban, úgy, ahogy az én gyermekeim is meglelték ott a mindennapi nyamijukat. Elmondanám neki, hogy a fia azt csinálta, amire mindég is vágyott. követem édesanyám és a régi tanító nénik utasításait, mindég észbe tartom azt, hogy csak tanulással szabad érvényesülni, mert, a felszíni csillogás az, a szemfényvesztés egy fajtája. Elmesélném az én Muternak,/így hívtam/hogy az élet viszontagságait le tudtam, és le tudom győzni, igaz, néha áldozatok árán, de mindég tudok az asztalra tenni ennivalót a szeretteimnek. Megmondanám, hogy bizony, nagyon hiányoznak azok a Muter főzte ízek, most is két kanállal ennék olyan piros csíklevest, amilyet csak ő tudott főzni. Biztosan elmesélném neki, hogy az unokái EMBEREK lettek, és most is sokat emlegetik a Rózsi mamát, azokat a nyarakat, amikor nála töltötték a szünidőt. Megmutatnám neki azt a rengeteg könyvet, amik a polcokon sorakoznak, biztosan találna olyat, amit szívesen olvasna, mert én magam is rendszeresen olvasom a verseket, melyeket Ő is nagyon szeretett. Elmesélném neki azt a mesét, amit tőle hallottam először, és amit most én mesélek az unokámnak, igaz kicsit átköltve, de a lényeget meghagyva. Felsorolnám mindazon rokonok nevét, akiket a tengeren túlra vetett a sors, most szemükkel isszák minden soromat, amelyeket a levélben leírok, és örömmel nézik azokat a képeket, melyeket az itteni életünk történéseiről küldök. Megmutatnám azokat a relikviákat, amiket a sok kirándulásom alatt összegyűjtöttem kintről, a nagyvilágból, és itthonról a mi kis hazánkból. Elvinném egy tengerparti nyaralásra, hiszen mindég nagyon szerette nézegetni a hatalmas hullámokat ábrázoló képeket, természetesen repülővel, mert sosem tudta elképzelni milyen lehet repülőn utazni. Főznék neki csirkepörköltet, olyat, amilyet nagyon imádott, tejfölös nokedlivel, uborkasalátával. Az uborkát hajszál vékonyra vágnám, úgy ahogy mindég is szerette, és a csirke azon részét tálalnám, amin jókat tudna " nyámmogni". Néha, még így vénülő fejjel is szeretnék a karjai közé furakodni, a vállára hajtani a fejem, mert biztosan rögvest elűzne minden rosszat a közelemből. Örülnék egy szidásnak is, ha valami butaságot csinálnék, most is csüngnék a szavain, amelyekkel a jó dolgok felé terelgetne. Most is zokszó nélkül köszönnék meg egy akármilyen nevelés célzatú pofont is, csak Ő ADNÁ, AZ ÉDESANYÁM.

Köszönöm, hogy meghallgattál. Nem, nem fordítok hátat, csak valami a szemembe ment és jól jönne egy zsebkendő

Május első vasárnapján lesz Anyák napja !