AZ ESERNYŐ TÖRTÉNETE

Amikor esik az eső és gyalogosan indulunk el otthonról, evidens dolog, hogy esernyőt viszünk magunkkal. Csak kinyitjuk, és száraz ruhában jutunk el az úti célunkhoz. Nyáron, ha száz ágra süt a nap, elővesszük a napernyőnket és meg tudjuk védeni magunkat az ultraibolya sugarak káros hatásától.

Vajon tudja mindenki, hogy honnan is származik az esernyő a napernyő?  A kínaiaknak talán a fa koronája adta az első ötletet, hogy egy terebélyes letört faág alá állva védekezzenek az áztató eső, és a nap, égető sugarai ellen. Az első ernyőket, bambuszból és papírból, kézzel festett képekkel díszítve készítették a kínaiak. Az első napernyők a XI. században még státusz szimbólumként funkcionáltak, a kiváltságosak használták, hiszen akkoriban még nem volt elterjedve a napbarnított testfelület. Az egyiptomi művészek napernyővel a kézben jelenítették meg a tehetős embereket. Asszíriában csak a királynak volt joga napernyőt használni. A mitológiai ábrázolásokban sűrűn jelenik meg az eső ábrázolása, és az istenségeket is, esernyővel a kézben ábrázolták a korabeli művészek. A középkorban, a Pápa jelképeként jelent meg a napernyő, a pápai udvarban státusz szimbólumként használták és hordták a főpapok. A XVIII. században, Bonaparte Napóleon korában lett igazi luxus és divatcikk a napernyő, a francia hölgyek teremtettek belőle divatot és lett kedvenc ruhájuk kiegészítőjeként viseleték az akkorra már sok színben pompázó esernyőt és napernyőt. Az esernyő használata csak nehezen terjedt el Angliában, az akkori király, II. Károly portugál felesége révén került divatba az esernyő használata. Először csak a hölgyek használták, de, ők is inkább divatból hordták magukkal az ernyőket. Gúny tárgya lett az a férfi, aki esernyőt nyitott a feje fölé, ha esett az eső. 1750- ben aztán, Sír Jonas Hanway dacolva a gúnyolódóságokkal, rendszeresen esernyővel védte magát a Londoni esőzések ellen. Ő volt, aki tökéletesítette az esernyőt, húsz év múlva pedig, az angol úriemberek napi viselete lett az esernyő, és ott lógott minden úriember előszobájában a fekete színű, eső elleni alkalmatosság. Az angol kocsisok körében viszont közutálat tárgya lett az esernyő, féltették a munkájukat a kis kézben tartható esőellen védő ernyőtől. Féltek, hogy nem lesz szükség a ponyvával védett lovas kocsikra. Az ipari forradalom hozta meg az áttörést az esernyőgyártásban, akkorra már közel 40 féle esernyő szabadalom létezett. Abban az időben váltotta fel a halcsont merevítővel készült, csipkés, gyöngyös kialakítású esernyőket, az olcsóbb tömeggyártásra is alkalmas acélmerevítésű esernyő. A huszadik századra az esernyő a divatcikkből, egyszerű használati eszközzé lépett elő, a napernyők korszaka a divatos nap barnította bőr divatba jöttével áldozott le, egy ideig, hogy, mint reklámhordozó élje reneszánszát. Az 1930- as években feltalált teleszkópos esernyők aztán, majd nem teljes egészében kiszorították az esőkabátok viseletét.  A század közepére pedig megjelentek a különböző színű és formájú, átlátszó PVC- ből készült ernyők, nagyrészt, mint kiváló reklámhordozók is kerültek a boltok kirakatába.

Így lett a valaha, bambuszból, papírból készült napernyőből és esernyőből, a XXI. –század, minden napi, egyszerű használati eszköze.