Balogh doktor bácsi

Legendás emberek

Az írás olyan hétköznapi emberekről szól, akik köztünk éltek, vagy élnek ma is. Ők azok, akik semmi különlegeset nem csináltak, csak élték hétköznapi életüket. A leírtak saját élmények.

Balogh doktor bácsi

Olyan emberről írok, aki ma is élő személy, számomra, de biztosan mások számára is egy élő ikon. Nem kértem engedélyt erre az írásra, nem is akar semmilyen nekrológszerű lenni, de úgy érzem sok mai fiatalembernek meg kell ismernie Balogh doktor bácsit. Picinyke szeletét ismerem az életének, ám ez a picinyke darab is példaértékű sokunk számára.A Tabánban laktam ,amíg élt a nagymamám nevelt ,beteges volt ,ám becsülettel gondoskodott rólam és még eladósorba nem került két gyerekéről is .Talán édesanyám pocakjában ismerkedtem meg Balogh doktor bácsival .Édesanyám veszélyeztettet várandós volt ,és Balogh doktor bácsi állandó felügyelete alatt  volt míg meg nem születtem .Balogh doktor bácsit a város összes lakosa ismerte, ismeri, szerintem a Tabánban lakók közül pedig, mindenki, legalább egyszer a páciense lett, és volt. Sok gyerek, és felnőtt testi, lelki fejlődését végig kísérte a születésétől fogva a páciens elhalálozásáig.A gyerekek születésénél, amikor gyorsan kellett a segítség, Ő ott volt, ha valakit félholtan húztak ki a megáradt Zagyvából, Ő újra élesztette az illetőt. Bezabáltunk agacsiból, zöld almából, csak üzenni kellett és jött, segített túlélni a vérhas betegséget.Néha csak kőrbe járt a kis utcákban, a lakók egészsége felől érdeklődve, betért egy, egy lakásba egy kis csevejre, a napi pletykák meghallgatására. Éjjel, nappal szolgálatban volt, ha ünnepnapon hívták, felöltözött és jött, segített, gyógyított, vagy csak felírta a kívánt gyógyszert.Az  ötvenes ,hatvanas években még nem álltak ilyen műszerek és gyógyszerek a doktorok szolgálatában, mint a ma . A ” torokgyík”, a tüdőgyulladás, vagy „csak egy sima”vakbélgyulladás felismerése és gyógyítása , a korai felismeréstől  és a jó diagnózistól is függött,  ezen a téren Balogh doktor bácsi kiváló orvosnak számít.Számára az volt a jó dolog, ha nem volt dolga ,csak beült Róza nénihez és evett a    finom kalácsából ,amit Róza néni nem régen vett ki a sparhelt sütőjéből .A fiatalokkal hosszasan elbeszélgetett a  gyermekvállalásról ,tanácsokkal látta el a fiatal asszonyokat a gyereknevelésben  .Rögzített törött lábat ,míg a mentő be nem vitte a futballistát a kórházba ,gyógyszert írt a súlyos betegnek .Emlékszem olyanra is, hogy eljött a patikába, segített kiváltani a veszélyes gyógyszert, amit gyerekként nem adhattak ide. Mamám akkor már gyógyíthatatlan beteg volt, erős fájdalom csillapítót kapott, amit csak felnőtt válthatott ki, ám akkor pont nem volt otthon senki, aki kiválthatta volna a gyógyszert. Balogh doktor bácsi jött és segített, a gyógyszerért járó pénzt is kölcsönözte, majd estefelé vittem el neki a lakására.Később már katonakötelesen a sorozó irodában találkoztam vele, ő volt a városban a sorozó orvos. Sok dolga nem volt a Tabáni srácokkal, ismert bennünket, mint a rossz pénzt. Ránk nézett, megkérdezte, hogy vagyunk, esetleg rákérdezett egy régebbi betegségünkre és rányomta az alkalmasságunkat jelentő pecsétet a hivatalos irományra. Sok Balogh doktor bácsi mentalitású orvos élt és él ma is a városunkban, tisztelet minden gyógyítónak és rajtuk keresztül azoknak az ápolónőnek és asszisztensnek, akik nap, mint nap istápoljál a testünket és lelkünket.

Balogh doktor bácsinak pedig, a közelgő neve napja alkalmából, SOK BOLDOGSÁGOT, ERŐT, és EGÉSZSÉGET kívánok!

„A régi dolgokra való emlékezéssel mutatunk irányt a jövőnknek. Aki meg tanulja, a múltját elfogadni, az, az ember szeretni fogja a jövőjét is.”