Bevezetés

„NE A NYILAT ÉS A TÁBLÁT GYŐZD LE, A MAGAD ÖRÖMÉRE JÁTSZ” laciba

Szeretném megosztani a dartsos élményeimet, benyomásaimat másokkal is, Egy blog keretein belül megírom, mit is tapasztaltam, tapasztalok e- remek sportágon belül. Nem okoskodni akarok, csak leírom a történéseket.

Kezdjük az elején.

Sok éve figyelemmel kísérem a televíziós közvetítéseket. A téli, tavaszi esték, néha éjszakába nyúlva, izgalmas legek élményével szegeztek a fotelba. Majd egy félreértés miatt, egyszer csak a Hunyadi presszóban a dartsot szerető kis csapatot kezdtem figyelemmel kísérni. Ők voltak a „Baglyok” ,   akik között pár ismerőst is   felfedezhettem a táblák előtt. Egy barátom/Misi bácsi/ unszolására ki is próbáltam a nyilak eldobását és megtetszett a dolog. Persze nem ilyen egyszerű a dolog. A televízió előtt ülve, az ember azt hiszi, hogy csak eldobom a három nyilat, és máris megszólal a szpíker érces hangja, hogy…..SZÁZZZZZZZZZNYOLCVAAAN! Majd amikor elrepültek a nyilaim,…. óriási csalódás vett rajtam erőt, a dobások értéke tizenvalahány lett. Az ember ilyenkor csodálkozik, hogy miként sikerül a nagyoknak olyan simán megdobni a nagy értékeket? Hát, sok gyakorlással, kitartással, hatalmas hittel, és bízva önmagunkban. Így sem lesz még a döntő leg megkezdése előtti bevonuló zenénktől hangos a terem, de sikerélményt igen is elérhetünk. Az első este után, alig éreztem a karom, „nem szokta a paraszt a szántást” örök igazság nagyon bejött. Természetesen azon agyaltam, hogy miért is nem sikerültek a dobásaim? Reggelre rájöttem, hogy a nyugdíjas éveimre, találtam egy új szép és tartalmas elfoglaltságot magamnak.