Esti Hírlap, Esti a hírlap!

Legendás emberek
Az írás olyan hétköznapi emberekről szól, akik köztünk éltek vagy élnek ma is. Ők azok, akik semmi különlegeset nem csináltak, csak élték hétköznapi életüket.

Esti Hírlap, Esti a hírlap!

A Szapáry utca sarkán volt egy újságos stand, a tulajdonosa hallás és beszédhibával született, de minden szót megértett, és ha valaki kicsit oda figyelt az ő beszédjét is megértette. A személye ugyan úgy hozzátartozott a városhoz, mint a Sőre testvérek vagy a virágok a Kossuth téren. Kora reggel a felkelő nappal egy időben nyitotta a standját, az este, a lenyugvó nap, még az éttermekben, presszókban és kocsmákban újságot árulva találta a szikár újságárust. Az elmaradhatatlan sildes sapka, a cigaretta a szája sarkában, így emlékszem Kardos Pista bácsira.
Eshetett eső, nagy pelyhekben hullhatott a hó, száz ágra süthetett a nap, ő rendíthetetlenül az utcán volt, „kiabált” és árulta az újságokat, később, lottót, és sorsjegyet. Néha kéretlenül, kicsit erőszakosan nyomta az emberek kezébe a napi lapot, vagy az éppen aktuális heti lapok egyikét, de nem is maradt a standon  eladatlan újság .
A reggeli csúcsforgalom után a nyakába vette a várost ,újságokkal a kezébe tért be a főutca kávézóiba, munkahelyeire, ilyenkor a felesége maradt a standon, később pedig a fia is besegített a lapok árulásába. Volt olyan alkalom, amikor éppen senki nem tartózkodott a pavilon előtt, ilyenkor a vevő elvette a kívánt újságját és letette az érte járó pénzt a kasszába. Nem emlékszem olyan dologra, hogy valaki ne fizetett volna, becsületbeli dolog volt a fizetés, hiszen napi törzsvásárlókról volt szó. A Vörös csillag mozi előcsarnokában ugyan úgy megtalálható volt, mint a Tiszavirág presszó teraszán ülők között vagy a régi Csarnokok üzlethelyiségei valamelyikében egyaránt. Mindenkit ismert, mindenkit ismert, tudta kinek milyen lap kell, ki mit olvas, kérni senkinek nem kellett, mert valami csoda folytán már nyújtotta az újságot, ha meglátta a vevőt. Igazi rikkancs volt, az aktuális híreket hangosan kínálva árulta.
- Szenzáció! Szenzáció! A jövő héten városunkba jön Jurij Gagarin, az első űrhajós!
- Itt a Matyi, Ludas Matyi! ……Fülest vegyenek!
Az elmaradhatatlan Esti Hírlap, szerintem ez volt a kedvenc újságja, kora délután elballagott a postára, rögvest kibontotta a még nyomda meleg csomagot, és vitte is az utcára.
- Esti a hír, Esti a lap, Esti Hírlap, hírlapot vegyenek, itt az Esti Hírlap!
Volt olyan, hogy már várták a posta ajtajában, mert olyan érdekességet írt a frissen nyomtatott újság, amit első kézből akart az illető olvasni. Majd következett a jól bejáratott útvonal terítése a friss újsággal. Volt rá példa, hogy még a standhoz sem ért el, és eladott minden friss lapot.
Egyszer emlékszem, hogy a hatalmas vihar feldöntötte az újságokat tartó vasállványt, az újságok szerterepültek a betonon, minden arra járó szaladt és kapkodta fel a lapokat. Később a lottózó előtt, majd a megyeháza előtt a buszmegállóban is árult Kardos bácsi és felesége.
A város központjában laktunk, nap, mint nap találkoztam vele, nekem ő volt a Rikkancs, aki nélkül szegényebb lett volna a városunk.