Grill, vagy bogrács. Bogrács, vagy, grill?!

Olvasom, hogy a magyarok jobban szeretnek bográcsba főzni, mint grillezni, ami talán a hagyományokra vezethető vissza. A grillezés egy olyan ténykedés, amit átvettünk más népektől, mint oly sok furcsaságot, ezt is magyarosítani akarjuk, de hosszútávon a bográcsba főzés, ami megmarad, mint nyári elfoglaltság. Sok fajra grillezés létezik, nem is érdemes felsorolni, aki szereti csinálni úgy is arra esküszik, akit nem fogott meg a grillezés, vele hiába is akarjuk megszerettetni.

Grillezni lehet bárhol, vannak mobil sütők, és vannak a lakásokban csicsásan kiképzett sütőalkalmatosságok. Lehet ,natúr és lehet mindenféle pácban elkészített húsokat ,zöldségeket ,halakat grillezni ,bár az utóbbival nagyon vigyázni kell több szaktudást is igényel . Ebben is van aki a szárazra sütött ételekre esküszik és vannak olyan emberek akik a zaftosabb és lédúsabb húsokat és zöldségeket részesítik előnybe .

Van, aki az alufóliás grillre esküszik ,amikor becsomagoljuk a sütni valókat és úgy kerülnek a rácsra ,és van amikor a rácsra terítenek alufóliát és úgy sütik a húsokat és egyéb étkeket ,az utóbbi módszer a zsírok csöpögését akadályozza meg . Aki nagyon finom dolgokkal akarja elkápráztatni a barátait egy kis ízes olajjal locsolja be a faszenet ,az olaj beivódik a faszénbe és a parázs is plusz ízt ad a grillen sütött dolgoknak.

Gyerekkoromban nem kerítettünk ilyen nagy feneket a sütésnek, agyagba csomagoltuk a sütni való dolgokat és beledobtuk a parázsba az agyaggombócokat. Mikor szétmállott az agyag biztosan megsült a benne lévő étel is. Ma is szívesen használom et a módszert, főleg ha nincs kéznél semmi, amin sütögetni lehessen, nincs utóíz, nincs lacafaca, már csak sózni kell és lehet enni. Simán, kézzel, tépve a húsokat, szinte semmi melléktermék nem marad, a csontokat beledobja az ember a parázsba és elszenesíti.

Hurkapálcák, hústűk, nyárs vasak és bármik, amikre megszúrja és rászúrja az ember a sütni valót. Villannyal, gázzal, parázs fölött, szabadban, vagy zárt térben szoktunk grillezni, és minden mással, ami alkalmas a sütéshez.

És a bográcsban főzés, ami igazi magyaros, és izgalmasabb, összetettebb íz világot nyújt, mint bár mi másfajta főzési technika.  Ősidők óta használt főzési mód, a földön dolgozó parasztemberek, halászok és vadászok elmaradhatatlan kelléke volt a bogrács. Vannak öntött vasból készült, rézből gyártott, zománcozott bográcsok. Mindnek más és más az íz világa, más és másképpen kell bennük, velük főzni, egy azonban mindenben megegyezik, hogy a bennük, szabadtűzön készült étkek igazi kulináris élvezeteket nyújtanak.

Pörkölteknek, gulyásoknak, vadhúsoknak, slambucnak, öregtarhonyának az öntöttvas bogrács az igazi, halászlé készítéséhez a zománcozottra esküszik sok ember, a rézből készült pedig olyan, hogy mindenféle ételhez jó. A bográcsba főzés külön tudomány, és nem megbántva a hölgyeket, igazi férfi elfoglaltság, azt mondja a fáma, hogy ez azért van, mert a férfiember nem dekázza és méricskéli a hozzávalókat. Bográcsba főzésnél el lehet engedni a fantáziát és lehet tobzódni a sokféle hozzávalóban és hozzávalóval.  Vannak kötött ízek és elkészítési módok, de még ott is a saját ízeknek kell dominálni, egy, egy jó ízzel, fűszerrel fel lehet turbózni a készülő pörkölteket és leveseket.

A bográcsozás elmaradhatatlan kelléke a szalonna és a vöröshagyma, ezek az alapanyagok minden parasztember tarisznyájában fellelhetők voltak, ezek az étkek szinte minden bográcsba készült étel elkészítéséhez szükségesek.   Azt mondja a közmondás, hogy a harmadik elmaradhatatlan hozzávaló, vagy kellék a szakács szíve, a többi már tájegységtől, egyénektől és ízesítéstől függ. A bográcsosok között is van vita. Szabad –é kavarni, forgatni kell –é, vagy a Matula bácsi féle ütögetős módszer az igazi? Étele és szakácsa válogatja, ki, hogyan csinálja, a lényeg úgy is a tányérban dől el és akkor, amikor a vendégek véleményt mondanak az elkészült ételről.

A másik ilyen vita tárgya, hogy kell –é bor, és milyen, vörös –é vagy fehér bort tegyünk az egyes ételekbe, ételekhez? Egy biztos, a régi emberek soha nem tettek semmibe bort, mert az már csak egy kreált szokás, ami nem azt jelenti, hogy nem ad különleges ízt az ételnek egy, egy deci vörös, illetve fehér bor.

Lehetne még ezekről a dolgokról beszélni, de mindenki döntse el, hogy mikor milyen módon süt és főz a nyári táborozás, baráti összejövetelek alkalmával.

/Nem tudom, tudja –é valaki, hogy miért ívelt a bográcsok alja? Hogy a régi tűzhelyeken kialakított platnik lukjára is rá tudják tenni. Szépen belesimult a lukba, és nem tudott kiborulni a benne lévő étel./