Gyuri bácsi a Tiszaiember

Legendás emberek

Az írás olyan hétköznapi emberekről szól, akik köztünk éltek, vagy élnek ma is. Ők azok, akik semmi különlegeset nem csináltak, csak élték hétköznapi életüket. A leírtak saját élmények.

Gyuri bácsi a Tiszaiember

Papp Gyuri bácsi a barátaim édesapja volt, aki imádott az elektronikus eszközeivel foglalkozni, a tanult szakmájában, mint műszerész dolgozott. A városban fellelhető egészségügyi intézmények gépeinek hibátlan működéséért volt felelős. A munkaidő befejeztével pedig az otthoni audiovizuális gyűjteményét fejlesztette, magam és barátaim abban a szerencsében részesültünk, hogy láthattuk és hallgathattuk Gyuri bácsi audiovizuális gyűjteményét. Szájtátva hallgattuk a régi bakelit lemezeket, a mindenféle rádiókat, magnetofonokat. Hatalmas magnószalag gyűjteménye is volt Gyuri bácsinak, olyan hírességek szólaltak meg a szalagokon, mint Kazal László vagy Ella Fitzgerald, a Cream együttes, vagy a Led Zeppelin Honthy Hanna . Később, kis sámlin ücsörögve néztük a nagyszobában a televíziót, az udvaron a lakása előtt volt felállítva egy csodaantenna, amin külföldi csatornákat is be tudott fogni. Nagy szó volt ez akkoriban, hiszen általában a magyar adások is „mákosak”voltak. Hideg téli napokon a vetítő gép zümmögése törte meg a nagyszobájuk csendjét, kifeszített fehér vászon előtt a hasunkat fogva a nevetéstől, lestük a Stan és Pan filmeket. Az elektromos dolgainál jobban talán csak a Tiszát szerette, kora tavasztól, késő őszig a vízen volt megtalálható. Hétköznap délutánonként, hétvégeken és az évi szabadsága ideje alatt, Gyuri bácsi és családja a Tiszát járták. A Tisza - Zagyva torkolatnál volt kikötve a „SIRÁLY”, a család motorcsónakja, bepakolták az élelmiszert és irány Sajdfok, Doba, esetleg Tiszapüspöki homokos partja. Ott jött össze a baráti társaság, azok, akik ugyanolyan elkötelezett hívei voltak a folyónak, mint Marika néni, Gyuri bácsi és a gyerekei, Gyuri és Jóska. Nagyon sok alkalommal mentünk mi is, a gyerekei barátai velük a vízpartra. Nyúl, Sándor, Cilu ,Nyala ,Julió ,Füles ,Seci ,Maci ,Tehén ,Marisom ,Márta,Ica, állandó vendégek voltunk a barátainknál ,akik megszerették velünk a természetet, megtanultunk Tiszául, ami azt jelentette, hogy tisztelni kell a Tiszát. A folyó amilyen sok szépet és jót tud adni, ám ugyan olyan hamiskás is. Ami ma ott volt, vagy nem volt ott, az holnap már vagy nem létezett, esetleg hipp, hopp, egy nagy, mély gödör formájában jelentkezett. A „SIRÁLY” –t lassan nyugdíjazta Gyuri bácsi, fájó szívvel, de túl kellett adni rajta. Sok szép emlék fűződött hozzá, de már akkor készült a legújabb vízi jármű, egy nagyobb kabinos hajó. Négyéves munka gyümölcse érett be, amikor az új hajó vízre bocsátásra került. Most felnőtt fejjel visszagondolva büszkék vagyunk rá, hogy részt vehettünk Gyuri bácsi és Marika néni álmának megvalósításában. Az új hajóval már hosszabb túrákon is részt vehettek, az időjárás szeszélyeitől is védett a csukott kabin, alvó és főző alkalmatosságoknak is volt helyük. Emlékszem, két hatalmas orosz akkumulátor is tartozott a hajóhoz, úgy már egy hordozható televíziót is be tudtak üzemelni Gyuri bácsiék. Szerettünk velük táborozni, sok tapasztalatot gyűjtöttünk a későbbi, magunk által szervezett túrákhoz. Csábítók voltak Marika néni házi készítésű sütijei, izgalmasak és felejthetetlenek voltak a bogácsozások, a nyársalás alatti beszélgetések, bohóckodások. Akkoriban úgy kezeltek bennünket is mintha a családhoz tartoztunk volna, mindenkit a csúfnevén szólítottak, nagy, nagy szeretettel becéztek bennünket.

- Cilukám. Gyere csak.

- Füleském. Tegyél még egy kis csípős paprikát is a paprikás krumplira.

Ma is ugyan az a szívélyes fogadtatásban van része, aki betér Marika nénihez. Sajnos Gyuri bácsi már nem lehet közöttünk, de aki bemegy a lakásukban még ma is megcsodálhatja, Gyuri bácsi csoda masináit, kap egy szeletkét Marika néni híresen finom süteményéből. Nekünk, a gyerekei régi batátainak, mindég úgy marad meg az emlékezetünkben, mint, Gyuri bácsi, a Tiszaiember. Aki imádott a kütyüivel foglalatoskodni, aki mindennél jobban imádta a Tiszát, a homokos partot, a kirándulásokat és a csónakjait.

A SIRÁLY elrepült, a Tiszaiember hajója örökre kikötött.

A régi dolgokra való emlékezéssel mutatunk irányt a jövőnknek. Aki meg tanulja a múltját elfogadni, az, az ember szeretni fogja a jövőjét is.

Laciba