Ifityi

Legendás emberek
Az írás olyan hétköznapi emberekről szól, akik köztünk éltek, vagy élnek ma is. Ők azok, akik semmi különlegeset nem csináltak, csak élték hétköznapi életüket. A leírtak saját élmények .

Ifityi

Kevesen emlékeznek már a város első hajléktalan, kukázó, kéregető nevére, pedig az is volt neki. S I-nak hívták, de mindenki csak Ifityinek szólította. Kis növésű, mokány ember volt, aki az élete nagy részét szorgalmas, dolgos emberként élte, volt rendes munkája, felesége gyermekei és lakása, ahová minden nap hazajárt.

Egy nagyvállalatnál dolgozott, mint lakatos ,jó lakatosnak ,ügyes kezű szakembernek tartották ,aki szerette és szívvel lélekkel végezte a rá bízott feladatokat . A Tiszától nem messze egy kis kertes családi házban éltek a feleségével,  aki egy törékeny, de nagyon erős asszony volt .Manci néni az építőiparban dolgozott, mint segédmunkás ,Sőre Ilkával egyetemben szinte minden helyi nagyobb épület építésénél ott volt .

Ifityi ,a kis termetéről kapta a csúfnevét ,az élete utolsó pár évében soha nem került le a fejéről az elmaradhatatlan svájci sapkája és hatalmas barna téli kabátja .A svájci sapka színére már ő maga sem emlékezett .Arra sem tudott magyarázatot ,hogy miért ,és ki volt aki „kiherélte  a sapkáját ,az ,az ki tépte le a sapka tetején található kis bóbitát

A kabát színét is csak a gallér alsó részén lehetett igazából látni, senki nem tudhatta mit rejtettek a hatalmas zsebek, de minden alkalommal elő tudott venni valamit, ha belekotort az aljába. Mint oly sok embert, őt is az ital ejtette a fogságába és tette csavargóvá, sok ember gúny tárgyává. Előbb elvesztette a munkáját, majd hátat fordított a családjának is.

A gyerekei rendszeresen ellátták pénzzel, hívták haza, de a cimborák és az ital, ismét és ismét a mélybe taszította. A Hatos kocsma lett a második otthona, innen járt az utcára a járókelőktől pénzt kunyerálni, majd ide is tért vissza, hogy ismét leengedje a torkán az adományokat. Míg élt a felesége ő is pártfogásba vette, néha ha sikerült hazacsalni megfürdette, kimosta a ruháit, ám Manci néni halálával végleg az utca rabja lett Ifityi  . Hónapról ,hónapra ,hétről ,hétre az utcán volt ,már kukázott ,ott kereste az ennivalót ,és pénzért táncolt olyan embereknek, akik minden alkalommal megalázták .

Üveget, papírt gyűjtött, az így kapott pénz pedig a kocsma martaléka lett, a gyerekeitől teljesen elszakadt, nem engedte, hogy segítsék. Hideg téli estéken papírokkal takarózva aludt a város valamelyik padján, hetente bevitték egy melegedőbe megfürdették, tiszta ruhát adtak rá, ám a sapka és a kabát mindég maradt. Egy hideg hajnalon került kórházba, tüdőgyulladást kapott, a szervezete annyira gyenge volt már, hogy nem bírt el a súlyos betegséggel. Magányosan ment a felesége után, már nem élt mikor a gyerekei a nyomára leltek. Szomorú vége lett a kétes hírnévnek, annak, hogy ő volt az első olyan, akinek bár volt lakása, de az utcán tengődött, mint hajléktalan. Ő volt, Ifityi, akinek Sebestyén István volt a becsületes neve.