Így látom

Sok fotót készítek, sok dolgot közvetítenek az elkészített képeim, vannak olyanok amelyek teljes mértékben tükrözik a pillanatnyi hangulatom és vannak olyanok, amik másokat is elgondolkodtatnak. Úgy van ez mint a kiállított festményeknél, van amelyik kétséget sem felvető kizárólagos témát mutat és vannak olyanok, melyekbe a látogató magyarázza bele a saját látásmódját és élményeit. Rengeteg megjegyzést kapok, hogy olyan dolgokat is meglátok amik mellett mások simán elmennek. Magam nem értek ezzel egyet, mindenki lát és meglát dolgokat, csak nem fűz az agya hozzá semmiféle asszociációt, de ha egy más alkalommal ismét arra jár, már teljes egészében felfedezi azokat a dolgokat melyeket szeret.

Szeretem a képeket egy zenés videóban is közreadni, ilyenkor a zene választása nagyon fontos mert az nagyban meghatározza meg a képek hangulatának közvetítését. Persze, mindenkinek, más és más zene tetszik a képek kísérőjeként és tudja mindenki, sok más összetevője is van, hogy mit érzünk. Az egésznek a lényege, hogy a magam akaratát és hangulatát tükrözi a videó, a zene is saját ízlés szerint van kiválasztva, aki megnézi, annak pedig, vagy tetszik, vagy nem. Nálam vannak vissza, visszatérő témák, ám ezek nem mindég önkényesek, a változatosság sokszínűsége visz vissza a téma ismételt fotózásához. Egy letört ág, egy lombkorona kiterebélyesedése vagy a Tisza hangulatának változása, zordabb lett de pár nap múlva már ismét lecsendesedett, megszelídült. Van egy fa amely szinte a szemem láttára fog elhalni, azonban ez, az elhalás is tud méltóságosan végbemenni. Megnézem minden nap, így szinte minden rezdüléséről képet kapok. Az ilyen dolgokkal mindenki így van. Mindenkinek van egy fája, egy virág, egy lehulló vakolat amit figyelemmel kísér, amit csak ő tud, amit csak ő lát úgy, ahogy a változások engedik.