Jelen

A jelen pillanatnak hatalmas ereje van. Talán a földön a legnagyobb ereje ennek van. Teljes tudatosságban a jelenben élni. Ez a kulcs! Olyankor, ha a jelen pillanatot élvezzük, minden elképzelésünket az időről a szabadba engedjük. Mert a jelen pillanat örökké tart. Ahogyan a múlt is, a jövő is csak illúzió. Olyasfajta illúzió, amibe az emberek beleesnek. Beleesnek a múlt adta sötét gödörbe, ami mélyen beszívja őket. A múltunk hozzánk van láncolva. Azt senki soha nem veheti el és nem változtathatja meg. El kell fogadnunk, hogy az ott van és ott is lesz mindig, és azt nem lehet megmásítani. Ha állandóan ezzel törődünk, minden újat, jót és szépet elfelejtünk észrevenni. Minden embernek van múltja, mindenkinek más a története. És sokak ebből táplálkoznak. Vagy egyszerűen benne élnek. Vagy nem tudják megkülönböztetni a múltat és a jelent. Mert a múltjuk a jelenük! Pedig nem aszerint kellene élni, egyszerűen csak elfogadni, hogy az bennünk van. A múlt is egyszer valamikor jelen volt. Hasonlóan, a jövő illúziójába is sokak belefutnak. Terveznek, elvárnak, nagyot álmodnak, majd ha nem teljesül be a vágy vagy a cél, akkor csalódottság és szomorúság jön az életükbe. Csupa negatív érzés. Itt nem arról van szó, hogy nem lehetnek céljaink, nem gondolkodhatunk arról, hogy mit szeretnénk a jövőben elérni, egyszerűen csak annyi, hogy minden beleélés nélkül kell kialakítani egy jövőt, de tudatosan a jelenben maradni. Ahogy a múltunk is, a jövőnk is befolyásolhatja a jelenünket. És amikor tudatosul, hogy minden az életben csak egyszer történik meg, sosem lehet semmi teljesen ugyanolyan, akkor észrevesszük, hogy valóban a jelenben van az értelem! Mert itt élünk, itt cselekszünk, most, ebben a pillanatban! Sosem tegnap, vagy holnap! Amikor ez tudatosult, akkor észre tudjuk venni a jelenben felbukkanni apró és nagyobb dolgokat is. A madarak csicsergését, a nap tűző sugarait vagy az eső cseppjeit a testünkön, a virágok illatát vagy a hulló falevelek hangját leérve a földre. Minden csak érzés. Megannyi érzés. És semmi sem akar számunkra negatív érzéseket adni. Mindenki ragaszkodik régi mintákhoz, még akkor is, ha azt elsőre nem is érzi az ember. De ez így van. Ragaszkodik valamihez, ami csak egy elképzelt minta. Mintha ennek a mintának így kellene lennie. Pedig nem kell! Minden nap lehet újabb és újabb! Csak teljesen a jelenben kell lennünk. A jelenben élünk és a jelenben érzünk. Saját magunk felé megfigyelőnek kell lennünk. És elsősorban az érzéseket kell figyelni. A gondolatok csak bonyodalmat szülnek. Ha belegondolunk, mennyire könnyű is lenne az élet, ha nem gondolkodnánk?! Sokan azt hiszik, hogy akkor lenne könnyebb az élet, ha nem lennének érzéseink. Pedig nem így van! Csak vegyük észre, hogy ha akarunk, ha nem, szüntelenül gondolkodunk a nap minden pillanatában. Ha hallgatunk egy zenét, gondolkodunk valamin. Ha olvasunk valamit is gondolunk valamire. Ha beszélgetünk valakivel, akkor is gondolkodunk. Talán ha alszunk, még akkor is. Folyamatosan gondolkodunk. Mennyire más is lenne minden, ha néha, ha csak egy kis időre is kikapcsolnánk az agyunkat, és átállítanánk magunkban egy kapcsolót, ami százszázalékosan áthangol minket a jelenre. Ha hosszabb ideig nem is megy, először csak pár pillanatig. Ne gondoljunk semmire! Csak érezzük azt, hogy élünk, a jelen pillanatban! Ha ebbe belemerülünk hosszabb időre, rájövünk, hogy így teljesen gondtalanok vagyunk. Át kell adnunk magunkat mindig a jelen pillanatnak. Persze vannak helyzetek, amikor gondolkodnia "kell" az embernek. De ez sem kötelező! A legegyszerűbb megoldás, ha nem gondolunk túl semmit! Csak elfogadunk mindent a maga egyszerűségével úgy, ahogyan történik és ahogyan van. A jelen pillanatban lennünk több, mint ahogy gondolnánk. Ezt nem lehet kigondolni. Ezt érezni kell. És olyankor.. Olyankor nem számít, hogy mi volt tegnap, vagy tegnapelőtt.. Olyankor nem számít, hogy mi lesz holnap, vagy holnapután. Olyankor nem érdekel sem a múlt, sem a jövő.. Olyankor nem számít semmi, csak amit érzünk.. És ilyenkor lehet minden érzést megélni a legfelsőbb szinteken.. Ilyenkor.. Amit egyszerűen csak úgy hívunk, hogy JELEN!