Kádas Gabi bácsi , a sakk és a humor mestere.

Legendás emberek

Az írás olyan hétköznapi emberekről szól, akik köztünk éltek, vagy élnek ma is. Ők azok, akik semmi különlegeset nem csináltak, csak élték hétköznapi életüket. A leírtak saját élmények.

  A nyolcvanas évek elején egy munkatársam által ismertem meg Kádas Gabi bácsit, a mindenkinek vezérelőnyt adó villámsakk királyát. Történt, hogy munkából hazafelé tartva az 1 –es buszon beszélgettünk és valahogy feljött a szó a sakkozás tudományáról. Azt tudtam, hogy Virág Béla kollégám szinte milliméter pontossággal fejből sorolja a bolygók közötti távolságot, azt is tudtam, hogy ha kicsivel többet iszik, a kelleténél, akkor még tízen sem tudjuk legyőzni a sakkozásban. Szó, szót követett, majd meghívott a híresen hírhedt Hatos kocsma intézménybe, hogy ha csodát akarok látni, hát ott megtalálom.

Száz forintba került a beugróm, amiről csak később tudtam meg, hogy a táblára kerülés ára volt a bordó színű papírpénz. Az egyik asztalnál pöttöm kis ember ült a sakktábla előtt, akinek anekdotázás közben úgy járt a keze, mint a villám, a bábukat tette, Vette, de inkább vette, le a tábláról.  Szemvillanásnyi idő alatt lehetett hallani, hogy, SAKK, majd, ismét egy gyors lépés, és ismét felhangzott a jól ismert szó, SAKK. A vele szemben ülő játékos sakkbábúi szinte másodpercenként landoltak a sakktábla mellett, egy laza hátradőlés után pedig, a kócos, tüsi hajú ember már azt nyugtázta, hogy MATT. Villámkezű mosolygós arcú ember volt Kádas Gabi bácsi a sakkmester, mert mint később megtudtam, a MESTER titulus dukált a sakk bábúk virtuózának. Diósgyőrben nőtt fel, az ottani munkásnegyedben tanulta ki a sakkozás tudományát,már ott  a kricsmik világában pallérozta sakktudását .Szeretett sakkozni ,szeretett ismeretlen emberekkel  .játszani és szerette őket a meséivel ,történeteivel kizökkenteni a játékból . Nagyon sok  történeteket tudott ,legyen az katonaság vagy a közélet ,mindenről volt   pár jó sztorija . Mikor1972 - en  Szolnokra került először az Olajbányász  ,majd a Mezőgép csapatát erősítette ,sok versenyt nyert ,ám a magasabb fokozatú elismerés  nem nagyon érdekelte ,nem adott a címekre  , pedig  teljesítette a nemzetközi szintet Is. Nem szerette a titulusokat .A Mezőgép megszűnésé után  A Fabulon színeiben ,a fővárosban sakkozott .

Két verseny között bejárt a Hunyadi úti Rex sörözőbe is, hogy a haverokkal játsszon pár partit,de mindenhol szívesen letöltötte az idejét ahol partnereket talált a sakktudományának fejlesztésére . Mindenütt tisztelték ,mindenki elismeréssel beszélt a tudásáról és a humoráról .

Vezérfórt kapott, aki leült vele játszani. Azokat, akiket nem ismert, vagy akikkel először játszott, azokat néha meg viccelte, úgy csinált, mint aki csak egy sima hobbisakkozó, csetlett, botlott a sakktáblán, hogy a végén egy nagy húzással megnyerje a partit. Volt egy csak rá jellemző kezdő lépés, a h4. Talán senki a világon nem kezdett így, sokan értetlenkedve nézték, ám a végén mindig ő volt, aki kimondta a bűvös szót. MATT. Úgy tartja a fáma, hogy még álöltözéket és egy maszkmester ismerőse által ragasztott álszakállal is próbálkozott, amikor egy amatőröknek kiírt versenyen akart indulni, ám, csak a rá jellemző  h4 lépés lebuktatta. Jó tréfának tartotta, mint oly sok tréfát, amivel a szemben ülő játékos figyelmét el tudta terelni. Sosem volt nagyratörő, sosem volt vagyonos, nem érdekelte a pénz misztikuma. Sokat járt a lottózókba, órákat töltött a számok és ikszek birodalmában is. Soha nem nyert nagyobb összeget, de őt, egy nagyobb köteg pénz sem zökkentette volna ki a me3gszokott nyugalmából. Nem hallgatott az intő szóra, hogy sok pénzt elszór a totózóban.”Ha költöm, hát költöm „! Volt a válasza, hiszen oda is a játékkedvéért és a haverok társasága miatt járt.

A sakk tudományát nem értő lévén, mindég nagy ámulattal hallgattam, amikor öt, hat, sőt tíz lépéssel előre tudott gondolkodni. Elkezdődött a játszma, és ő már az ellenfél első lépéseiből tudta, hogy mikor lesz vége a partinak.

A neve egyet jelentett a szolnoki sakk élet felemelkedésével és dicsőséges menetelésével.

Majd egy utolsó váltással, az Újszászi VVSE elsőtáblás sakkozója lett, ott, tizenöt éven át nyerte meg a versenyeket és szerzett elismerést a klubnak, egészen a haláláig.

Életében olyan játékosokkal játszott, mint Mihail Tal ,  akit   egy meghívásos villámversenyen 1961 –be le is  győzött ,de egy versenyen játszott Polgár Judittal és  Lékó Péterrel is ,  A Miskolci temetőben, 2008. február 29-én, egy pénteki napon lelt örök nyugalomra a sakk és a humor egyik nagymestere.

„A régi dolgokra való emlékezéssel mutatunk irányt a jövőnknek. Aki meg tanulja, a múltját elfogadni, az, az ember szeretni fogja a jövőjét is.”

Laciba

/Az írásomban Forgács József munkájából merítettem /