kapcsolati

Nagyon fontos felvetésre találtam választ,ez az a kérdés, amely talán mindannyiinkat rendesen foglalkoztak: miért érnek véget a kapcsolatok? Bizony.

Több ezer oldalkutatás, mélyinterjúk ezerszám, kilométeres kérdőívek, valamint mindezek embert próbáló összevetése és áttanulmányozása után, megérkezett a válasz a kapcsolatok elhalásáról, végéről, kipusztulásáról és felszámolásról, ez pedig nem más, mint:

Önmagunk elhanyagolása!

Szinte egyedülálló módon ebben meg tudtak egyezni  a sok tudósok, és 42 év kutatás eredményét összegezve, mindahányan erre a következtetésre jutottak. Ez nem kis szó, gondoljunk csak a margarin, vagy a tojás esetére, amelyről pár évente, váltakozva derül ki, hogy halálos méreg, illetve roppant egészséges. De, innentől most már nagyon komoly leszek, semmi viccezés, mert ez nagyon komoly és fontos téma. A kapcsolatok szétmennek, ellaposodnak, megváltoznak és mi pedig bambán állunk a romok felett, hogy mi is történhetett. Merthogy "hajkurásszuk a boldogságot" ezt olvastam valahol, megszállottjai vagyunk a boldogságnak, vajon miért? Kérdezte a cikkíró. Hát ekkorát? Ez tényleg meglepő?! Válaszolok, mert boldognak lenni jó, sokkal jobb, mint nem boldognak lenni és valamivel jobb, mint semmilyennek lenni.

Megvan tehát a válasz a kapcsolati krízisre: az elhanyagoltság. Merthogy, ha elhagyjuk magunkat, leépülünk, önállótlanná és egysíkúvá vállunk, akár érzelmileg, akár fizikailag, esetleg anyagilag vagy akár szervezettség terén, automatikusan a társunkat tesszük felelőssé önmagunkért. Szépen lassan, vagy gyorsan az ő vállára toljuk át ezeket a dolgokat, egyesével vagy mindent. Ezzel megmanipuláljuk a kapcsolatot, arra kényszerítjük a másikat, hogy többletet vállaljon fel értünk, hogy egy előre nem látott szituációba kerüljön, illetve ragadjon benne, és végső soron, hogy ne tudjon ilyenformán kilépni a kapcsolatból. A tehetetlenségünkkel, a kiszolgáltatottságunkkal megzsaroljuk. Ezzel a szerelem lassan elpárolog, és helyette ott marad a függőség, a kötelezettség és a felelősség. Persze lehetnek ilyen periódusok az életben, nem ez a gond, hiszen valamennyit ki kell bírnia minden kapcsolatnak a probléma ott kezdődik  amikor ez a helyzet megacélosodik, megizmosodik beszürkül és ránk ragad.

Többféle elhanyagoltság létezik

Érzelmi

Talán ez a legösszetettebb, érzelmi függőség nagyon könnyen kialakulhat, amúgy is hajlamosak vagyunk az önkritikára, az önbíráskodásra, valahogy ennek nagyobb az elfogadottsága is, szigorúnak kell lenni magunkkal, nem szabad elégedettnek lenni, az önelfogadás, sokkal nehezebben megy. A kíméletlen és szigorú önkritika könnyen az agyára mehet az embernek. Egyrészt ettől folyamatosan éhezünk az elismerése és a megerősítésre a környezetünktől, hogy legalább az oldja valahogy a saját szigorúságunkat. Ezeket a megerősítéseket legkönnyebb a partnertől megkövetelni. Más részt az önkritika, az örökös elégedetlenség önmagunkkal könnyen depresszióhoz, kiégéshez, és ürességhez vezethet. Az is gyakori, hogy figyelmen kívül hagyjuk a valódi érzéseinket, inkább felvállalunk kellemetlenségeket az őszinteség helyett, olyan kompromisszumokat hozunk meg a kapcsolat érdekében, amely súlyos következményekkel járhat a későbbiekben.

A különböző függőségek sokszor éppen az miatt alakulnak, ki, hogy a dühöt, az ürességet, a szeretetet, a szorongást és más egyéb érzelmeinket nem tudjuk kifejezni. Az érzelmeinkért illetve a kialakult helyzetért a társunkat illetve a környezetünket hibáztatjuk. A kapcsolatok végül is sokszor funkcióikat vesztik, szélsőségesebb esetben arról szólnak, hogy az egyik fél lassan, de biztosan a másik fél érzelmeinek kiszolgáltatottjává válik. Például tudja, hogy a másik gyakran dühös lesz, ezért mindent megtesz, annak érdekében, hogy viselkedése nehogy egy újabb dührohamot váltson ki, vagyis elveszíti a természetességét folyamatos alkalmazkodás alakul ki. Másik elég tipikus példa, hogy tudja a másik mindenért féltékeny lesz, ezért, lassan elhagy mindenféle kommunikációt más emberekkel, nehogy a társa dühét és gyanúját valamivel előidézze.

Az érzelmi függőség másik nagy csoportja, amikor abbéli igyekezetünkben, hogy mélységes szeretetünket minél jobban kifejezzük, minden pillanatban felhívjuk, akit szeretünk, elvárjuk, hogy minden pillanatot velünk töltsön, hogy csak velünk foglalkozzon, mert így érezzük csak biztosítva magunkat a felől, hogy az érzés kölcsönös. Aztán a különböző érzelmi zsarolások, nélküled félember vagyok, csak te tudsz jókedvre deríteni, ha elhagysz, meghalok. Egy másik megközelítése az érzelmi függőségnek, amikor nem vesszük észre a nyilvánvaló elutasítást. Amikor a szeretett ember egy másik embert szeret, és bár nem néz át rajtunk, de nem is bátorít semmiféle érzelem megnyilvánulással. Az ilyen kapcsolatból hiányzik a kölcsönösség, ilyenkor el kell gondolkodni a folytatáson, hogy hagyjuk magunkat szenvedni, vagy fájdalmasan, de túllépünk a kapcsolaton. Egyik sem egyszerű és nem fájdalom mentes.
 

Anyagi önállótlanság

Ismerjük, az egyik fél munka nélkül marad, vagy bármi más okból jövedelem nélkül marad, esetleg így is érkezett a kapcsolatba, és lassan de biztosan áttolta ezt a feladatot a másikra. Egy darabig keresi a megoldást a helyzetre, majd szépen elhal ez a tevékenység és marad a folyamatos támogatás. Ez különösen akkor problémás, ha nem ez volt az alap megállapodás a felek között. Persze lehetnek átmeneti problémás állapotok, amikor át kell segíteni a társat egy-egy nehéz perióduson, de ennek végesnek kell lennie.

Fizikai elhagyatottság

Kell erről beszélni? Az addig csinos nő hirtelen elhagyatott kopár madárrá változik, az addig remek férfi melegítőnadrágos borostás medvévé. hogy csak ennyit említsek.

Szervezési elhanyagoltság

Ez is nagyon nehéz lehet, amikor lassan, de biztosan mindent ráhagyunk a másikra, a programokat, a szülinapokat, a megoldandó feladatokat, az elintézni valókat, sőt lassan a saját kötelezettségeinek is. Elvárjuk, hogy oldja meg helyettünk, vezessen számot róla és így tovább. Végül is, ha szeret, akkor törődjön velem, akkor tudja, hogy nekem most milyen feladataim vannak, segítsen azt megoldani. Sőt oldja meg. Figyeljen rám, ettem-e eleget, befizettem-e a csekkemet és hoztam-e a jegyemet.

Kapcsolati szegénység

Elfogynak a barátok az ismerősök, már csak egy ember marad, aki mindent kell, hogy pótoljon, barátot, szeretőt, családot... ez őrült nyomás lehet. Nem tudom, ki meddig tudja ezt a szerepkört ellátni. Persze lehet hízelgő én vagyok a mindene!

Én azt mondanám, tanuld  meg szeretni magad, viseld el magad, akkor könnyebben fognak mások is szeretni és a kapcsolatodon belül azért őrizd meg saját magad! Amúgy van még egy kardinális kérdés, amelyben a tudósok megegyeztek, és a nők és férfiak egyik vezető problémája, függetlenül a kultúrára, vallásra, világnézetre, korra, családi állapotra, szemszínre és hajformára ez pedig a következő nagybetűs probléma:

 A nőknek………NINCS MIT FELVENNEM!

A férfiaknak………Az a bizonyos méret összehasonlítás!