Kelególya

Méltóságteljes szárnycsapásokkal kering egy gólyapár a Tisza fölött, egymás közelében figyelik a vízparton ülő horgászokat, hogy mikor emel ki valamelyikőjük halat a vízből. Abban a pillanatban a horgász közelébe landolnak, mihelyst az egyikőjük fog egy kisebb halat amit oda vet a gólyák elé.

Az egyik fekete mellényes madár, Kelególya, a part régi ismerője és ismerőse, sok éve jár ide, ismer minden horgászt és bokrot, tudja ki az aki ha halat fog, akkor abból ő is kap pár falatra valót. Peckesen ballagott a kövek között és nem kerülte el a figyelmét ha valahol egy brekkencs dugta ki a fejét, olyankor úgy tett mint aki csak sétál, mintha a korzón sétálna. Egy óvatlan pillanatban azonban már le is csapott a hosszú piros csőrével, nem adva esélyt a békának a menekülésre. Az órák múlásával néha felröppent és lassú szárnycsapásokkal át lavírozta magát a túloldali homokos fövenyre, ahol partközelben a sekély vízben napoznak a halak. Féllábon várta az alkalmat, hogy elkaphasson egy sütkérező keszeget, azzal is csillapítandó a gyomra korgását. Az idén azonban, már ketten várják a halfalatokat. Tavaly nyáron

az Afrikából hazavezető úton talált párt magának, együtt pihentek meg egy kisebb hegyvidéki patakocska partján. Megkedvelték egymást, elmesélte az új párjának, hogy milyen szép helyen tölti a nyarat, és, ha van kedve, szívesen látja a parton őt is. Mesélt a horgászokról, akik szívesen megosztják vele a napi horgász zsákmányukat. Hazaérve, a vízparton a víz fölött körözve történt az első bemutatás , egyenként mutatta be a párjának a parton ülő horgászokat.

-Látod, ő Laci bácsi, mutat egy pirospozsgás arcú emberre. A piros biciklijéről lehet megismerni, és arról, hogy nagyon ritkán mozdul el a régi hajóállomás lépcsője közeléből. Az a törzshelye, ott fogja a pontyokat, mert főleg azokra horgászik.- Hoppá, csipog valami. Jóska bácsi pecabotjára akadt egy hal, az ő ismertető jele a csipogó. Beteg volt az öreg, de, ahogy látni és hallani már meggyógyult és ismét hódolhat a horgász szenvedélyének. - A hajó kikötő mellett ülő fehér szakállas ember Pista bácsi. Ő Rékasról jár át kocsival, képzeld tavaly fogott egy hatalmas pontyot, akkora volt centibe a hal, mint az unokája testmagassága. Volt itt egy sors kivetett macska, Pista bácsi vette a gondozásba, hazavitte és már kiscicái is vannak a fehér macskának, mára már,senki meg nem mondaná róla, hogy milyen nyúzott volt. - Hallod a kutya ugatást? Ne ijedj meg, az a kis szőrmók csak Turmix, a nyugdíjas kutyasétáltatóval szokott lejönni, minden nap végiglátogatják a parton horgászókat. A kutyasétáltató elbeszélget a pecásokkal, a szőrmók pedig rohanva ugatja a motorcsónak által vetett hullámokat. Néha le állok vele kokettálni, a közelembe engedem és mikor már pár centire van, felröppenek, megfuttatom egy kicsit őnagyságát. Nem bánt, jól összebarátkoztunk már, ő is ismeri a part minden szegletét, a bokrokat, a fákat és a parton élő állatokat. - Na, szálljunk le egy kicsit, úgy veszem észre kapunk egy kisebb halat. Zsolti fogott egy pár centis durbincsot, szívesen átengedem neked, én majd kapok egy másik horgásztól ha horogra akad valami.- Nyugodtan oda mehetsz, szeretnek bennünket, itt az a mondás járja, hogy mi hozzuk a kisbabákat. Az emberek azt mondják, hogy aki gólyát lát annak nemsokára gyermek áldásban lesz része. Babona, néha azon töprengek, hogy ugyan mit szólnának, ha egyszer tényleg a csőrünkbe vinnénk egy kisbabát az egyik családnak - Na milyen helyre hoztalak? Szép helyen nyaralok?! Igaz, az idén kicsit zajos a környék, most építik a Reptárat. Ide fogják hozni a muzeális értékű repülőket és helikoptereket. - Gyere, bemutatlak egy szomszédnak, ő a vízpart másik oldalán él, még egyedül van, de jövőre már ő is szeretne magának párt találni. Ott áll a szomszéd, ő a „Féllábon álldogáló”, egy horgász nevezte így el, mert mindég féllábon áll a vízben.

- Szép ez a hely, ha megtetszett akkor jövőre is visszajövünk, és talán már egy kis gólyával térünk haza.