Kerékpár

Régi idők gépjárműi.

Bringák, motorok, autó-mobilok

Sokan emlékezhetnek rá, hogy az ötvenes, hatvanas években nagyon sok kerékpár, motorkerékpár és autó verseny volt a városban, nevezetesen a belvárosban. A járdán állva a házak ablakiból figyeltük az akkor csodaszámba menő járgányok száguldozását, de az MTE pálya lelátóiról is szurkolhattunk a vaspapucsos motorosoknak. Szolnok városában nagy hagyománya volt az országúti kerékpár versenyeknek és az ott induló és versenyző sportolók vettek részt a belvárosvárosi versenyeken. Szinte minden hétvégére jutott egy, egy kerékpár verseny, a környező városokban működő kerékpár szakosztály versenyzői mérték össze tudásukat a MÁV, a Kinizsi és a Cukorgyár versenyzőivel, de nem volt ritka a nemzetközi verseny sem. A pálya kanyarjaiban hatalmas szénabálák voltak kihelyezve az esetleges kicsúszásos balesetek megelőzésére. A kerékpáros versennyel összekötve volt a motorosok, oldalkocsis motorkerékpárok versenye, az utóbbiak nagyon látványosak voltak, az oldalkocsiban ülő versenyző kidőlései miatt. Barna bőrruhába, bőrsapkába és kesztyűbe öltözött versenyzők rótták a városban kijelölt pálya kőrjeit, és nem egyszer a nézősereg segített betolni a lefulladt motorkerékpárt, hogy ismét versenybe tudjon állni a versenyző. Ma már ritkaság számba menő járművekkel versenyeztek a résztvevők a babérkoszorú elnyerésért. Főleg Csepel, Pannonia, Ural, Danuvia, BMW motorkerékpárokon rótták a köröket a versenyzők. Természetesen ott voltak és versenyeztek a különféle segéd-motorkerékpárokon versenyzők is, akik, Panni. Berva, Csepel Turán, Mátra, Tünde kismotorokon döntötték el ki a legjobb. A versenyek külön színfoltja volt az amatőr versenyzők viadala, ők a kerékpárra felszerelhető 38 cm3-es Dongó segítségével „repesztettek” a makadám köves versenypályán. Nem sok alkalommal de go-kart versenyeket is láthattunk, a földtől alig pár centivel, fülsüketítő hanggal repesztettek a kis négykerekű gazdái. Minden alkalommal nagy nézőközönséget vonzottak a régi MTE pályán rendezett salakmotor versenyek. Néha olyan sok néző volt kíváncsi a versenyekre, hogy a pálya környéki fákon is csüngtek a nézők. A versenyek végén egymásra mutogatva nevettünk mert az arcunkból csak a szemünk világlott ki a ránk rakodó salak porától. Télen sem maradt motorsport és verseny nélkül a város, a Holt -Tisza jegén adtak randevút egymásnak a jégmotorozás szerelmesei. A forró teát és forralt bort szürcsölgető nézőknek látványos és érdekes dolgokat produkáltak a jégre merészkedő motorosok. Aki pedig a terep motorozás szerelmese volt, az a volt lőtér környékén hódolhatott a különféle terepviszonyokon motorozás szenvedélyének. A crossmotorozás a bátrak sportja.

Autó alig volt a városban, a tehetősebb emberek engedhették csak meg maguknak a gépkocsi vásárlást. Az alig száz autó tulajdonoson kívül, csak a város vezetők, a rendőrök jártak autóval, és pár taxis szolgálta ki a kocsijával az utazó közönséget. Főleg, Warszawa, Pobeda, Csajka és Volga gépkocsik „száguldoztak” a város útjain, majd jöttek a Skodák, Wartburgok, Moszkvicsok, a Tatra típusok már luxusnak számítottak. Elvétve lehetett látni csak nyugati márkájú gépkocsikat. A hatvanas évek végén a hetvenes évek elején a városban is tömegesen jelentek meg a nagyközönség számára is elérhető PVC Jaguárnak csúfolt Trabantok, a Skodák ,Wartburgok, kis Fiatok. Igaz, hogy a gépkocsikra éveket kellett várni de egyre többen ültek a kerékpár nyergéből az autókba. Már lehetett venni nyugati gyártású kocsikat. Nagyon népszerű volt a bogárhátú Wolksvagen, a francia Peugeot, és az olasz Fiat de egyre több Zsigulit is lehetett venni. A gépkocsik vásárlása előjegyzések alapján történt, szín és típus szerint lehetett választani, esetleg 5000 Ft - 10000 Ft – s nyeremény betétkönyvvel is gazdái lehettünk egy négykerekűnek. A motorok nagy forradalmi átalakuláson mentek át, megjelentek az erős, az addigiaknál sokkal több köbcentis gépek. A Pannonia /P 20- as/ a 350- es Jawa, az NDK- -ban gyártott MZ, a Simson motorok már a száguldás szerelmeseinek is teljes élményt nyújtottak. A felsorolt járművek nem az utakon futó teljes kollekciót jelentették, a csoda számba menő Japán motorokat csak elvétve lehetett látni. A mostani nagy motorok még nem voltak jelen a piacon és az utakon, de ezek taglalása, már egy másik téma. Emlékezzünk meg pár népszerű kerékpár márkáról is, mint a Pajtás, Budapest, Robusta, Mátra, Túra, Tihany, R- 26, SR-26, Úttörő/ nem a teljesség felsorolása/ drótszamarak voltak a legnépszerűbbek, de sok orosz gyártmány is kapható volt, kapható ma is. A Csepel gyáróriás gyártmányai voltak a fent felsoroltak, némelyik márka még ma is hajtható, vagy a sufni mélyén megbújva rejtőzködik.

A XXI. század a nagy és erős járművek előretörését hozta, de a városi és falusi kerékpárutak kiépítésével egyre népszerűbb a kerékpározás is. Figyeljünk egymásra, legyünk körültekintőek, udvarias közlekedők.

Balesetmentes közlekedést kívánok mindenkinek!