Köztünk élő rejtett értékek

Legendás emberek

Az írás olyan hétköznapi emberekről szól, akik köztünk éltek, vagy élnek ma is. Ők azok, akik semmi különlegeset nem csináltak, csinálnak, „csak” élték, élik a hétköznapi életüket. A leírtak saját élmények.

Ismerjük akiket ismerünk?

Jártában, keltében rengeteg emberrel találkozunk. Ismerkedünk, barátkozunk, néha pedig, csak úgy komázunk.

Talán a falun élő embereknek könnyebb dolguk volt, van. Egy kis közösségben, szinte mindenki ismer mindenkit, és mindenki tudja a szomszédja, ismerőse örömét és bánatát. Régen erre volt rendszeresítve a porta elé kiépített kis lóca, vagy ,ahogy egymás közt nevezték a pletykapad. Estefelé, mikor az emberek túl voltak a munka dandárján, kiültek nézelődtek és szóba elegyedtek az arra járókkal, ha nem járt arra senki, akkor pedig, a szomszédok egymás között trécseltek. A falu apraja, nagyja hivatalos volt az esküvőre, temetésre és keresztelőre, ha disznóvágás volt a szomszédok is kóstolót kaptak a disznóságokból. Tudták ki, kivel és mikor pajzánkodott, kinek hányat tojt a tyúkja és, hogy kinek jöttek látogatói, esetleg ki járt tilosba. A régiek közül még sokan élnek a hírmondás és ismerkedés eme válfajával, de egyre többen a modern technikával és technikából tájékozódnak, „lájkolják” egymást. A régmúlt a városi lakói kis közösségei is ismerték még a „pletykapad” fogalmát és az hittek a közösség összetartó erejében. Mára viszont, teljesen eltűnt az a fajta életmód és az a fajta közvetlenség ami akkor dívott. Mindent sietve és gyorsan végzünk, gyorsan élünk, mintha minden pillanat az utolsó pillanat lenne az életünkben. Nyugdíjasként több időm jut mindenre, nyugodtan megállhatok egy kis diskurálásra, az éppen a tárcánkban lapuló családi képek nézegetésére, olyan emberekkel való beszélgetésre akiket csak felszínesen ismerek. Egyre több olyan emberrel találkozok akikről bizonyos értékeket nem is feltételeztem és bár minden nap találkoztunk, köszöntünk de csak ismertem meg az egyén nagyon értékes oldalát. Egy ilyen értékkel bíró ember Géza, a szomszéd háztömbben lakó képeslap és érme gyűjtő, akiről egy beszélgetés alkalmával derült ki a hobbija. Egy másik ismerősömet az egyik közösségi oldalon ismertem fel mint festőművészt. Kutyasétáltatás közben minden nap találkoztunk, váltottunk pár szót de mostantól egy másik „arcát” is figyelemmel kísérem. Természetesen ugyan olyan tisztelettel viszonyulok hozzájuk, de egy érdekes és értékes oldaluk megismerése lévén az általuk képviselt témában is tudunk értekezni. A volt kollégámról, egy félreértett szó kapcsán tudtam meg, hogy nagyon érdekes sportot űzve tölti a szabadidejét. Baráti beszélgetésben kérdésként merült fel, hogy – Merre van Miska bácsi?

• „Táncolni” ment a Hunyadiba! Volt a válasz.

• A Hunyadiban táncolnak is? Csodálkoztam!!!

Mint kiderült, az én komám nem táncolni volt, Misi a közeli presszóban a darts táblára dobálta a nyilait. Minden alkalommal nagy csodálattal nézem a televízióban az év utolsó napjaiban rendezett világbajnokságot, és már magam is megnéztem a helyi darts klub házi versenyét. Az egyik hölgy ismerősömről is most derült ki, hogy színes cipzárak összevarrásából készít különféle nagyságú táskákat, szütyőket. Egy másik hölgy, rézdrótokból és picike gyöngyökből készít Bonsai „fákat” és mindenféle karkötőket.

Ismerjük akiket ismerünk?

Nem mindég az igen, a megfelelő válasz, sokszor előfordul, hogy a bemutatkozás után már is elfelejtjük a beszélgető társunk nevét, vagy a találkozást követően egyből kimegy a fejünkből a beszélgetés témája. Rohanunk és felszínesek vagyunk, nem várjuk meg beszélgetőtárs reagálását, csak azt halljuk meg amit nagyon akarunk és így nagyon sok információ csak elillan a levegőbe.

Nem kell mindenkit a keblünkre ölelni, nem kell mindenkivel közvetlen baráti kapcsolatot kialakítani, ám ha jól sáfárkodunk az ismeretségekkel, akkor sok értékes kapcsolattal lehetünk gazdagabbak.