Laci bá tánc/ darts/ versenyen volt

A címnek külön sztorija van, a barátaim, Misi bácsi és Csaba nagyon is tudja, hogy miért a cím. Mindössze kétszer voltam a Baglyok által rendezett házi darts bajnokságon, Misi barátom unszolásának tettem eleget és nem bántam meg. Érdekes és különleges volt. Egy nagyon jó, összeszokott baráti társaságba csöppentem. Néha furán lestem ki a fejemből, mert igaz, hogy karácsony táján a televízióban nézem a mindenféle világbajnokok és menő játékosok játékát, de élőben látni, merőben más. „Kiszálló”, „dupla kiszálló” „bull”, leg…… számomra hottentottául hangzott. Telt, múlt az idő és egyre érlelődött bennem a dolog, hogy ki kellene próbálni, veszteni nem vesztek vele, a közösség jó, hát mindent bele. A Garázs Kaszinó tagjai is cukkoltak, hogy nem merem, pedig csak Misi komámmal kellene elmenni egy „tánc „versenyre. Időpont egyeztetés /mert egy nyugdíjasnak semmire nincs ideje/ és egy szombati napon belevágtam a nagy kalandba. Kaptam nyilakat, és irány Kisújszállás. Egy, amatőröknek kiírt országos Steel darts versenyen találtam magam, ráadásul még jó ügyet is szolgált a verseny, mert a teljes bevétel a városban élő beteg kisfiú gyógykezelésére lett felajánlva. Sokan voltunk a színház teremben, az ország sok városából jöttek a versenyző társak, nyolc táblán folyt a verseny. A sorsolás után egy tapasztalt amatőr játékossal kerültem össze, a kezdők izgalma volt bennem mindaddig, amíg az első dobásokat le nem tudtuk. Két nyert leg- ig. játszottunk és várhatóan simán ki is estem a selejtezőn. A szervezők gondoltak a kisesőkre, a Looser versenyen még lehetett bizonyítani a rátermettségünket. Itt már szorosabb eredményt tudtam produkálni, de ismét 2:0 – ra kikaptam. Volt időm figyelni és tanulni, a szabad tábláknál gyakorolni, sokat kérdezősködtem a játék technikai részleteiről. Más sportágban szurkolás kapcsán ismerősöm kislánya is velünk volt, aki nagyon ügyesen bánik a kis nyilacskákkal. Csukló tartás, dobás kivezetés, testtartás, amire figyeltem, sok tapasztalatot szereztem a kislány játékából. Közben Misi barátom és a többiek játékát is tanulmányoztam, próbáltam a dobásaimba valahogy kamatoztatni. A verseny lassan a végkifejlethez közeledett, egyre érdekesebb játszmák, legek hőrdítették fel a szurkoló táborokat. A döntőkben már repkedtek a 140, 100- as dobások, a résztvevők érdekes és kiélezett csatákat játszottak. Késő délután lett mire kihirdették a győzteseket. Kellően, de jólesően elfáradtam, hiába, na, „nem szokta a paraszt a szántást”. Örültem, hogy elmentem, örültem, hogy részt vehettem a versenyen, sok tapasztalatot szereztem és sok sporttársat ismertem meg. Ismét bebizonyosodott, a sportolás nem korhatárhoz kötött, példa erre Tamara, aki 11 éves, és jómagam, aki csak egy sima nyugdíjas kutyasétáltató.  Szó, mi szó. Lacibá kitáncolta/ darts/ magát.