Létesítmények, ahol a test és a lélek erősödik és megújul
Létesítmények, ahol a test és a lélek erősödik és megújul
/A leírtak saját élmények. /
A napokban készítettem pár fotót a Tisza ligeti stadionban, a hatalmasra nőtt sportlétesítményt járva rohantak meg az emlékek.
Gyerekkoromba sokat jártunk a kubikgödrökhöz pecázni, minden alkalommal a régi focipályán vágtunk át és szaladtunk fel a gátoldalra, onnan pedig gatyaféken csúsztunk le a pecázó helyekhez. A mésszel felfestett vonalakról lehetett tudni, hogy foci pálya, mert rendes napokon egy nagyobb sík területnek látszott az egész. Talán még a területet kőrbe kerítő vaskönyöklő és egy kis öltözőnek is csak nagyon nehezen nevezhető rozoga épület jelezte, hogy itt fociznak is néha napján. Az Olajbányász focicsapata játszotta itt a bajnoki meccseit, már ha, nem borította víz a pályát. Az akkor következett be amikor a Tisza vízállása nagy volt, olyankor térdig gázoltak a vízbe, a víz lefolyása után is, még hetekig alkalmatlan volt mindenféle tevékenységre a pálya talaja. Később, nevezetes ünnepeken, fogathajtó versenyeket és rendőrkutya bemutatókat is láthatott a publikum. Középiskolás koromban kerültem közelebbi kapcsolatba a pályával, tornatermünk nem lévén, a tornaórákat tartottuk itt kint. Kocsis Pista bácsi és Csohány tanár úr felültek a kerékpárjukra és kitekertek a ligetbe, mi diákok, a sétányon végigfutva, a hídon át, bemelegítésnek és levezetésképpen futottunk ki, majd, vissza az iskolába. Amikor ősszel már nem folyt el és fagyott a víz, jókat lehetett iringálni és jéghoki meccseket játszani. Már akinek volt korcsolyája, de ha nem volt, hát, simán, csak cipőben rohangáltunk a jégen. A Móric ligetből lassan Tisza-liget lett, a régi meg kopott üdülők helyére sorra épültek a vállalati üdülők és szabadidő központok. A kisvasút is járta a maga útját az erdőn keresztül, a pártüdülőig és vissza. A város 900 éves évfordulójára megterveztek egy stadion komplexumot. Lecsapolták a vizet, feltöltötték a pálya talaját, és 1974. december 4. én a Svájc elleni válogatott mérkőzéssel debütált az új pálya. Az új emeletes épületben kaptak helyet az öltözők, irodák és kiszolgáló helyiségek. Akkoriban az építőiparban dolgoztam és emlékszem rá, hogy a frissen lerakott mozaik padlóra pallókat tettek és azon futottak ki a játékosok a pályára. 1975 - ben pedig átadták a körcsarnokot, ahol a kosárlabda, röplabda és dzsúdó szerelmesei sportolhattak. Lett egy korszerű focipálya, de sok gond volt vele, a Tisza magas vízállása még mindég zavaró tényező volt, a pálya talaja sokat átázott, a főépülettel szembeni lelátó földalapja megroppant, üreges lett. A pálya mellett volt egy fekete salakos edző pálya, ha nagy volt a belvíz, vagy esett az eső, ott játszották le a meccseket. Megépült egy „B” épület, egy kézilabda és egy röplabda pálya, igaz, hogy a sportolók lábát nagyon igénybe vette a lebetonozott és aszfalttal borított játéktér. Később, amikor az új „Olaj csarnok” megépült és a kézilabda mérkőzéseket már csak fedett helyen játszhatták, inkább kispályás focit játszottak az aszfalton. Kiépült a karbantartó részleg műhelybázisa. Volt már stadion, nem mesze tőle pedig a teniszpálya. Megépült a strandfürdő, ami abban az időben Európa egyik legmodernebb fürdője lett. Szép környezet, tágas öltözők, strand röplabda pálya, egy csónakázó tó, és étterem tette a város lakók számára vonzóvá a fürdőhelyet. Ide mellé, nemrégiben épült fel a modern fedett vízilabda Aréna. A stadion mellé felépült egy szálloda,/Touring Hotel/ a nemzetközi mérkőzések alkalmával fogadta volna vendég sportolókat szurkolókat. A terv csak terv maradt, alig volt nemzetközi mérkőzés, így a szálloda, a hazai sportélet vendég csapatok sportolóit látta vendégül, majd, mint Tanszálloda működött. A kilencvenes években pár évig diákokkal vettem részt a létesítmények felújítási munkáiban. Kerítést, korlátokat, világító testeket, és öltözőket festettünk, szinte mindent felújítottunk. A csarnok is megszépült, színes külső festést kapott, a lelátókat átrendezték, új vészkijáratok kerültek az épület homlokzatára. A kajakosok edzőtermei, lépcsőháza friss festésen esett át. Azóta, csak ritkán jártam kint a labdarúgó pályán és nem is nagyon kísértem figyelemmel az új dolgok születését.
Most a stadiont bejárva ámultam és bámultam, már talán csak az aszfaltos kézilabda pálya emlékeztet a régi időkre. Minden szép zöld, a sportpályák lelátói, játékterei színesek és modern borításúak. Lassan kialakul a sportcentrum teljes arculata, minden egy helyen, pár száz méteres körzeten belül megtalálható. Egy kis tüske azért maradt bennem, a sétányra menve, a kajakosok edző terme mellett mentem el, málló vakolat, rozsdás vasajtó és csónak tároló ami elém tárult. Talán, ennek az épületnek a felújítása is megtörténik egyszer.
„Ha visszanézel, látod, hogy minden sikeredet és dicsőségedet akkor készítetted elő, amikor még szerény voltál. Világbajnok egy sportolóból a verejtékszagú edzőteremben lesz.”
Müller Péter