mit is mondjak

Egy ismerősök azt kérte, hogy írjam le, vagy mondjam, el szóban milyennek látom, akit szeretek,.
Azt hittem, na, ez nem okozhat gondot, mert nagyon könnyen meg tudom oldani és el tudom mondani ,ám mikor írni kezdetem egyszerűen nem tudtam mit írni.
Nem azért mert nem ismerem, de bár mit is írok, nem fejezi ki, amit érzek és látok.
Az alakja? Akár az őzike, törékeny és ugyanakkor nagyon erős.
A haja? Akár egy mesebeli öreganyóé, ősz, és a tapintása olyan, mint a legdrágább selyemé.
Az arca? Akár egy szem szép piros földieper, és mikor elpirul, olyan, mint egy mosolygós alma.
A szemei? Állandóan mosolyognak, még amikor riadtan néz is mesebelien nevetős.
A kezei? Selymesek és nagyon finom tapintásúak, olyan, mint amikor állandóan simogatna.
A lábai? Kecsesek, akár a gazelláé.
Itt tartottam és rájöttem, hogy ez mind igaz, de mégsem mert ennél mindene másabb, olyan amilyet nem tudok szavakba és betűkbe önteni.
Néha félek tőle, és néha szeretném állandóan a karjaim között érezni.
A félelmem nem azért van mert olyan félelmetes lenne,sokkal inkább azért érzem mert nem szeretném elveszejteni.
Itt tartottam, és azt mondtam magamban, hogy itt feladom, mert ezek a mondatok sem fejezik ki milyen is Ő.
A lelkét, amúgy sem tudnám leírni, de még csak kőrbe határolni sem, pedig szerintem abban rejlik minden kincse.
Most mit is írjak még? Ő, maga a NŐ és számomra maga a TÖKÉLY!
Itt, feladom, és talán egyszer ismét nekifogok.
Számomra most, Ő a világon a legfontosabb ember!