Múlt és jelen

Mikor a múlt és a jelen találkozik

Gyere, karolj belém, vagy fogd meg a kezem, de elég, ha csak mellettem sétálsz. Gyere, nézzünk szét a Tisza – parton. Kezdjük a sétánkat az Ó - szolnoki pályaudvar melletti sétányon.

Látod én erre lakom, itt, valaha még sorban ringtak a vízen az uszályok, a Tárházból, futószalagról ömlött a búza és a kukorica a hatalmas "bendőjükbe". Jobbra, ha a vágóhíd felé nézel, a kanyarnál volt a hajójavító műhely, ott sorjáztak a javításra váró kis és nagy hajók. Messzire hallatszott a munkások kalapálása, szerettem hallgatni a vas hangját, néha olyan érzésem volt mintha az űrből üzenne valami vagy valaki.

Jaj, vigyázz, mert üvegdarabok vannak az útburkolaton, így Disco után szinte lehetetlen kerékpározni a sétányon, de aki gyalogosan közlekedik annak is figyelni kell ne, hogy elvágja a lábát.

Valaha egy egyszerű földgát védte a várost a nagy víztől, most, az újonnan épített védműnek kell ellent állni a Tisza szeszélyeinek. Nagyon szép munkát végeztek az építők, most már külön kerékpárúton közlekedhetnek a drótszamáron utazók. A túloldalra nem szeretek átnézni, rengeteg fát kivágtak, már bokrok is csak alig, alig vannak, pedig oda jártunk fürödni nyaranta.

Összecsődült a környék apraja nagyja, lubickoltunk, fociztunk és bográcsoztunk szépszámú gyerek sereggel.

Itt balra volt egy szivattyútelep, olyan átemelőként működött, a Járműjavítóból kijövő vizet juttatta a Tiszába. Nem is baj, hogy megszűnt, mert a habzó víz csak szennyezte a folyót, viszont nagyon szép és nagyon régi gépek munkálkodtak benne.

Csillogtak, villogtak a múlt századi gép matuzsálemek, nem tudom hová kerültek a masinák. Jé, a gabonatároló két magas épülete közül eltűnt az épületsor, nem is láttam eddig. Nagyon gyorsan változik a táj, ami egyik nap még állt, az a másik nap már az enyészeté lett.

Szépek ezek a fák, gyönyörű színesek a levelek, árnyékot adnak a lent sétálóknak, ha csak ki nem törik őket.

Ott, jobbra, azok a beton oszlopok voltak a szállító szalagok talapzatai, valaha kávézót álmodtak a tetejükre, de csak álom maradt. A pénz hiánya, vagy csak szervezés kérdése lenne az egész, nem tudni, most a szerelmesek ülnek fel romantikázni a tetejére.

Nagyon megváltozott minden, a hajóállomásnak már nyoma sincs, pedig forgalmas volt piaci napokon a környék, kora reggel amikor megérkezett a hajó, ember húzta kocsikkal vitték a portékát a belvárosi piacra. Késő délután, a kofák itt rakodták be a portékájuk árán vett árucikkeket .

Látod, lent, a gát tövében még működik a kis hajókölcsönző, valahogy itt felejtették, valaha ott a házikó melletti téren homok és kavics kirakó és tároló volt.

Nézd csak, micsoda szép festmények vannak a Szabadtéri színpad kerítésén végig. Kis és nagy diákok festették ilyen szépre a kerítés falát. Sajnos a színpadból sem maradt már semmi,pedig micsoda bulikon táncoltunk itt hajdanán, és micsoda remek színielőadásokat láthatott a nyári estéken kilátogató publikum.

Itt a gimnáziumok környékén megszűnt a felfordulás, készen van a gyalog híd, most már az új hídon sétálhatunk át a Móric ligetbe ,akarom mondani a Tisza ligetbe .

Szép lett a zsinagóga, gyönyörű oromdíszek díszítik minden oldalról, megoldották a falak gombásodását is, most nem csúfítsák el a zöld penészes foltok. Nyári esténként a Tiszavirág híd előtti téren szórakozik a város apraja, nagyja. Az idei nyáron is sok színvonalas program közül lehetett válogatni.

Talán a meztelen szobor megmarad a mostani helyén, megszoktuk már, és hiányozna.

A parókia mellett szép a teniszpálya, és ott mellette látható az egyik kedvencem, a parókia terasza, nagyon szépek az ablakok és a balkon ajtók körüli díszek.

A játszó park is megszépült, a kerítések megvédik a kis gyermekeket, hogy ne tudjanak el csavarogni a szülői szemek elől.

Lent a Verseghy gimnázium előtt szépen megcsinálták az utat, a színház és a szálloda előtt is tetszik a burkolat, szívem szerint ide terveztem volna a sétáló utcát, tágas a tér, szépek a gesztenyefák és sok a pad.

Gyere, meghívlak egy fagyira. Itt a Kis -Tiszában készül a város legfinomabb fagyija, nekem legalább is nagyon ízlik. Kóstold meg a csoki fagyit, nyáron szívesen ideköltöznék valamelyik padra, és csak fagyiznék. A hölgyek már ismernek, mikor elcsábulok, szinte kérés nélkül nyújtják a két gombóc csokoládés finomságot.

A valaha szebb napokat megélt kert helység nyaranta már kong az ürességtől, pedig kora nyártól, késő őszig színvonalas szabadtéri bárzenét és cigány zenét lehetett hallgatni minden este.

Sajnálom, hogy nincs már zene, vacsora közben, fagyizáskor szívesen hallgattam a hegedű , a zongora és a klarinét hangját.

Ott a békás medence, sok embernek szép emlékei fűződnek hozzá, vagy gyerek korába csobbant bele, vagy ballagások alkalmával lubickoltak benne mint végzős, frissen maturált diákok.

Á, ne is kérdezd.

Igen, ott volt a Dami, a mindenki Damija, a város Damija, az olimpikonok Damija, és most csak az medencék helyén épült Angolpark füvén összegyűl esővíz emlékeztet a vízre.

Még jó, hogy ezek a gesztenyefák meg vannak a régi pompájukban, ezek nélkül sem lenne Tisza part a Tisza part. Tetszik a rózsák kertje....nekem is. Esténként amikor a sokszínű virágok szépségük teljében pompáznak az erre sétálóknak egy egész hétre való illatorgia csapja meg az orrát. Gyönyörű a park, mindenütt virágok, nagyon szépen a mintára nyírt fák, szép szobrok és látványos dísz kút fogadja az ide látogatókat.

Elfáradtál? Üljünk le,szusszanjunk egyet, holnap a Tisza túlpartján teszünk egy sétát.