Múltunk

Néha az emberek fejében talán megfordul, hogy úgy visszamennének a múltba. Ha csak egy kis időre is. Újraélni a gondtalan gyerekkort, az önfeledt nevetéseket. Újrakezdeni mindent. Talán legelölről. Valamit másképpen csinálni. Mi lett volna, ha másik úton indulunk el? Ha csak egyetlen választásnál is másképpen döntünk, mint akkor. Mi lett volna? Nem lehet tudni. Nem akarhatjuk megváltoztatni az életünket, mert nem tudhatjuk, hogy mi következett volna be akkor, ha valami egészen másfelé sodor minket az élet. Talán ez volt megírva. Talán az már előre ki van találva, hogy kinek mi a rendeltetése. Vagy talán senki más nem felelős a mi életünkért, csakis mi. Az biztos, hogy minden okkal történik. Semmi sem történik csak úgy. Mi döntünk az adott helyzetben, mi választunk egy utat, mi teszünk megmásíthatatlan lépéseket előre. Nem akarhatunk visszamenni. Mind-mind azért történt, mert így kellett lennie, vagy mert így döntöttünk, és ezek által váltunk olyanokká, amilyenek most vagyunk. Annyi felesleges dolgon gondolkodik az ember. Annyira jó lenne, legalább egy napra is kikapcsolni az agyat. Mindig gondolkodik. Régi és megtörtént dolgokon, nem létező vagy be nem következett dolgokon, olyanon, ami már nem változtatható meg, vagy olyanon, ami még el sem jött. Egyszerűen csak élveznünk kellene a pillanatot, örülni annak, hogy élünk, örülni annak, amink van, és nem bánkódni azon, ami nincs. Valamint azon sem, ami már elmúlt. A múltunk életünk végéig velünk fog maradni, de ezt el kell tennünk úgy, mint az életünk eddigi történetét. Nem lehet tudni, mit hoz a holnap. A biztos az a ma. Néha mégis visszatekintünk a múltba. Akaratunktól függően is. Egy régi dallam, egy régi illat, egy régi hely, egy régi ismerős, egy kép, egy hang, egyszóval bármi felhozhatja bennünk az emlékeket, vagy régi érzéseket. Sokszor jó visszatekinteni. Megláthatjuk saját hibáinkat, a következményeket, hogy honnan indultunk és hová lettünk, hogy az álmaink és céljaink milyen úton haladnak a beteljesülés felé, hogy milyen zavaros utakra sodort minket az élet, és hogyan jöttünk ki onnan, és hogy mennyire befolyásol minket a múltunk. Mert mindenkit befolyásol. A kérdés, hogy akarjuk-e, valamint hogy ez pozitívan befolyásol-e, vagy sem. Mert nem mindegy, hogy megkerülöd-e a régi parkot, amihez sok rossz emlék fűz, vagy átsétálsz rajta. Jó lenne úgy felkelni egy reggel, hogy nem csak gondolatban éljük meg a jelent, hanem a teljes lényükkel. Ahonnan már nem nézünk hátra, mégis tudjuk, hogy a múltunk utánunk sétál. Ahol nem nézünk a messziségbe, hogy mi vár még ránk. Ahol nem kell félni az időhiánytól, és nincsenek felesleges gondolatok. Ahol csak az számít, hogy az idő végtelen, az érzések el nem múlóak, és a pillanat örök. És minden lehetséges.