Múzeumok éjszakája

Jövőre találkozunk ,ismét ,ugyan itt . Ezzel a köszönéssel búcsúzik látogató és kiállító a Múzeumok Éjszakája rendezvény sorozat zárásán. Tagadhatatlan nagy népszerűségnek örvend a sok programot felsorakoztató rendezvény, legyen fiatal vagy idősebb korosztály , már kapu nyitás előtt fél órával ott tolong a bejárat előtt és zsibongva várja a bebocsátást a kultúra szentélyeibe. Magam is megszerettem az éjszakába nyúló barangolást a képek ,szobrok és más kiállítási tárgyak között ,de gondolom így van ezzel a sok száz vagy ezer társam is akikkel együtt sétálunk a tárlók előtt. Megszerette a kultúra is ezt a nyitottságot, hiszen a máskor merevnek tűnő rendszabályokat most egy éjszaka erejéig lazábbra engedi.Most lehet hangosabban beszélgetni és uram bocsá,a gyerek zsivaj is elfogadott a kiállító termekben,nem szól senki rájuk ,mert talán így is emlékezni fognak ,hogy valaha hol jártak és mit láttak. Játékos kedvükben is megakad a lurkók szeme egy ,egy szép képen, vagy fülükkel elkapnak és meghallanak egy ,egy dallamot amit a kórus énekel az udvaron.Ők a jövő látogatói, és nem baj ha kicsit zsivajogva szívják magukba a kultúrát ,a lényeg ,hogy valamire emlékezzenek majd. Mindenki talál magának látni valót,Százhetven helyszínen több mint 1300 programmal várta a látogatókat ,a legkisebbektől a legidősebbekig,bár szerintem a kultúra nem korosztály függő. Szerelmes pár ,összeölelkezve oda ,oda pillantott a régi szolnoki vár kicsinyített makettjére ,de ámulva nézték a gyönyörű szép népi ruha költeményeket is.Középkorú hölgyek egymásba karolva és trécselve lépkedtek a tűzoltó kiállításon ,és egy kicsike nézelődős csend után ugyan ott fojtatták a traccspartit ahol abbahagyták. Idősödő úriember mutatja a feleségének a Tabán egy részletét ábrázoló képen ,hogy hol is volt valaha a Bözsi néni házikója ,ahol a magot árulta,mert bizony a művész éppen azt az utcát festette meg ahol Tabán közepe volt. Kis iskolás gyerekek csodálkoznak ,hogy milyen sok szolnoki illetődésű művész ember munkája található ma is a kiállító termekben. Ha valaki minden évben végigjárja a kiállító termeket és ugyanazokat a képeket és kiállítási tárgyakat nézi meg ,akkor is talál valami újdonságot ,máshol csillan a fény a képeken,az ezer éves pénz érmék valahogy érdekesebbek és elgondolkodtatóbbak. Kicsit üldögélve és elmerengve szinte évszázadokat repül az idő visszafelé az emberrel és gondolatban ott van a X században ,hogy egy hozzáintézett kérdéstől ismét vissza csöppenjen a valóságba. Ezen az éjszakán minden olyan más,olyan Szent Iván-éji ,kicsit borzongós ,kicsit misztikus ,és mégis ember közeli . Jövőre.Ugyan itt. Találkozunk ,az év leghosszabb napján. "A nyári napforduló ünnepét egykor a jövendő mondásra is különösen alkalmasnak tartották.Karcagon és Kéthelyen a Szent Iván-nap előtti kakukk szó olcsó, az utána való drága gabonát jósolt. A palóc lányok a tűz kialvása után a kender földre mentek, és ott egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. Abaúj-Torna megyében a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba. Az asszony felhajította a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak. A nép hit szerint Szent Iván előestéjén virágzik a páfrány. Az aranyosan fénylő virág csak néhány pillanatig él, azután elhervad és elenyészik. Aki viszont mégis rálel, érteni fogja az állatok nyelvét és meglátja a földbe rejtett kincseket. A páfrány virágát vagy magját egykor Európa-szerte láthatatlanná tevő varázsszernek tartották. A nép hit szerint azonban szinte lehetetlen megszerezni a páfrány virágát, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre. Más források szerint abban a pillanatban, amikor a virág kinyílik, odarepül egy apró madár, és elragadja azt az ember elől, de az is lehet, hogy maga az ördög szakítja le a virágot, mert nem akarja, hogy más is rendelkezzen az általa birtokolt mágikus erővel."