Örökké

 A Tisza parti sétány egy kis szegletében öreg gesztenyefa bontogatta rügyeit a tavaszi napsütésben. Sorba bújtak elő a a piciny bóbiták,hogy napról napra szebbek és nagyobbak lettek, az öreg gesztenyefa pedig üde zöld ruhába bújva köszöntötte a felkelő napot .A zöld levelek vidáman fürdöttek az életet adó felkelő nap sugaraiban .A földről nézve látszólag egyformák voltak ,de a látszat csalóka ,hiszen lány és fiú levelek mosolyogtak az arra sétálókra .A levelek születésük pillanatától keresték egymás társaságát,szerencsésnek érezhették magukat akiket egy ágra teremtett a sors mert egy ,egy szellő fuvallatára összebújhattak. A fa legfelső egymástól távol eső ágain ismerkedett meg egy lány és egy fiú levél ,akik pillanatok tört része alatt szerettek egymásba .

-Szép vagy ,suttogta a fiú levél a szellő szárnyán a lánylevél felé ! Nincs szebb nálad a levelek tengerében .

A lánylevél belepirult a szellő szárnyán érkező szép szavakba .

-Te is szép vagy ,adta vissza a bókot levél lány.

Naponta álmodoztak arról ,hogy milyen jó is volna összebújni ,megsimogatni egymást ,ehhez viszont egy nagyobb erejű szél kellett .Este mikor már aludni tértek boldogan kívántak jó éjszakát egymásnak

-Szép álmokat kedves ! Rebegte a levélfiú .Reggel amikor kinyitod a szemed egy csodálatos ajándék fog várni, suttogta a levélfiú a lány felé .

-Neked is ! Alig várom ,hogy lássam bólogatott a lány.

Kora reggel mikor a lány felébredt nem akart hinni a szemeinek ,fehér virágok sokasága vette körül,az egész olyan csoda szép volt ,hogy a szava is elakadt .

-Ez mind a tied lelkendezett a levélfiú , egész éjszaka egyedül csak neked nyíltak a virágok .

-Meseszép ,gyönyörűséges az egész !Köszönöm kedvesem, kiáltott át a virágözönön a lány.

Néha ,amikor egy nagyobb széllökés érte el a Tisza partot, akkor voltak a legboldogabbak,a két levél ha csak pillanatokra is de összesimulva nézte a szőke Tiszát . Puha simogatással adták egymás tudomására a szeretetük erejét ,néha egy pillanat erejéig aprócska csókra is futotta a szerelmeseknek .Nagy szerelemben teltek a hetek ,a napok ,a szerelmük töretlen maradt ,míg egy reggel a levélfiú izgatottan újságolta a kedvesének ,hogy mit hallott .

- A mellettem lévő faágon élő öreg bölcs levél mesélte ,hogy nemsokára eljő az ősz és akkor mindannyian lehullunk a faágakról .Jön a hideg tél ,a hóesés pedig mindent beborít majd ,és nem láthatjuk egymást .

• -Borzasztó lesz !sírta el magát a levéllány .A szélben nem tudunk összesimulva ábrándozni a jövőnkről ,nem ölelhetjük egymást ,nem tudunk beszélgetni .

  Ám amikor új reggel virradt rájuk ,már elfelejtkeztek az egészről .

 -Milyen szép lettél , jól áll a halványsárga ruha !Bókolt a fiú mikor reggel meglátta a lányt .

-Te is megváltoztál ,már nem abba az unalmas zöldbe vagy öltözve .Jobban tetszel ebben a narancs sárga színű ruhában .

Naponta frissítették a ruhatárukat ,egyre színesebb ruhákat öltöttek magukra ,csupa pompa volt körülöttük minden .A színek kavalkádjába egyre jobban elmélyedt a szerelmük ,ugyan akkor egyre nagyobb lett a bánatuk is .Jöttek a viharos erejű szelek ,tépték ,rázták az öreg fa ágait ,ők pedig ijedten kapaszkodtak az ágakba.

-Kapaszkodj kedvesem /Vigyázz magadra !Olyan szép vagy ,nem akarlak elveszíteni míg nem szerettük egymást !-kiáltotta a levélfiú a lány felé .
-Erős leszek szerelmem .- próbált mosolyogni a lány ,de a szél süvítése elnyomta a hangját .

Egy idő után a szél elcsendesedett ,az idő is felmelegedett ,ők pedig, kitörő örömmel gyönyörködtek egymásba. Nagy sokára vették észre ,hogy körülöttük szinte mindenki a földre hullott , az öreg fa ott állt már teljesen levetkezve . Pár nap múlva már csak ők ketten kapaszkodtak a szél tépte ágak között. A lány eszmélt először .

-Ó .Jaj ,mindenki lezuhant ,ketten maradtunk kedvesem !

-Nem baj kedvesem -vigasztalta a fiú a levéllányt .Vigyázz magadra ,kapaszkodj erősen biztatta a lányt ,ám a hangja kétségbe esést tükrözött.

Másnapra eltűntek a meleget adó napsugarak ,erős szélvihar rázta meg a fa ágait .

-Nem tudom magam tartani !-kiáltotta a lány és csendben lehullott a faágáról .Fájdalmas arccal kisírt szemmel nézett fel a fa koronájára ,az elveszett szerelmét kutatta az ágon.

-Ne sírj kedvesem !-kiáltotta a fiú ,megyek utánad ,nem tudnék nélküled élni ,és levetette magát a mélybe .

Lecsupaszított ágakkal maradt az öreg fa , a levelei ezernyi színben pompázva már a földön pihentek .

-Hol vagy kedvesem ? -sóhajtozott a lány .

-Merre vagy szerelmem?-sóhajtott a levélfiú.

Ám hiába ragyogott rájuk az őszi napfény bágyadt sugara , nem láthatták egymást ,átölelte és betakarta őket a lenti avar.

Pár napra rá vidám gyerekzsivaj verte fel a Tisza part csendjét ,kisiskolások játszadoztak a parkban és a fák között .Az egyik kislány félre söpörve az avarkupacot,a kupac alján egy hatalmas szép és színes falevélre talált ,az öreg fa egyik legszebb levelét tartotta a kezében .

-Tanár néni ,tanár néni !-tessék nézni milyen szép levelet találtam ,milyen szép színes a levél ruhája ,ez a legformásabb levél .

-Tessék Katika ,ezt neked adom , nyújtott egy kezében lévő levelet Peti is ,ez itt a legszebb levél .

- Milyen szépek így együtt !-lelkendezett a két gyermek ,haza visszük és egymás mellé rakjuk őket ,csodálatos őszi kép lesz majd belőlük .

Az iskolába érve ügyes kis gyermek kezek ragasztották egy üres fehér kartonlapra a két levelet , és még az nap a tanterem falát díszítette a két színes levél.

Mikor minden elcsendesedett és csak ketten voltak a teremben megszólalt a levélfiú .

-Ismét egymásra találtunk ,most már soha nem válunk el !

-Megtaláltál kedvesem ,kacagott a levéllány ,egymásé leszünk örökre !

Boldogan mosolyogva ölelték át egymást ,most már ,semmi és senki nem választhatja el őket .Egymásé lettek örökre .