Elfelejtett szakmák.... Pali bácsi ,a suszter

Legendás emberek

Az írás olyan hétköznapi emberekről szól, akik köztünk éltek, vagy élnek ma is. Ők azok, akik semmi különlegeset nem csináltak, csak élték hétköznapi életüket. A leírtak saját élmények.

Pali bácsi ,a suszter

Sokan vitatkoznak, hogy mettől, meddig tartott a Tabán, mint városrész. Mamám és családja a Törpe utcában laktunk, Tabáni lakosoknak tartottuk magunkat. Az utca elején a második ház volt a mi házunk, egy suszter mesterrel osztoztunk a házon. Mi a ház első lakáséban laktunk, Munkácsi Pali bácsi a suszter ,és családja az udvar belső lakásában élt. A kapu soha nem volt bezárva, azért sem, mert sokan jártak a suszter mesterhez, ám amúgy sem volt szükség rá, mert mindenki tisztelte a más vagyonát és állatát.

 A nem nagy udvar baloldalát hatalmas „seprű „növény uralta ,magasra nőtt ,mikor virágzott ,hatalmas vörös termést láthatott, aki bejött az udvarra . Pali bácsi műhelye a lakásuk legelső helyisége volt ,igazából a konyha bal sarka volt kialakítva műhelynek .Aki belépett ,annak az orrát ,vagy az étel illata csapta meg  ,vagy Pali bácsi enyves fazekának ,hát nem éppen kellemes illata csapta arcul .

Egy kis asztala volt, tele sok, sok mindennel, ami egy suszterjában nélkülözhetetlen. Különböző nagyságú ollók, árak, lukasztók, fa és fém szegek garmada, amikből rendesen jutott a sárból készült padlóra is. Az asztal fölött és a falon, kőrbe, szögekre akasztva lógtak a nyers bőrök és azok a bélésanyagok, amik egy cipő, csizma vagy papucs elkészítéséhez nélkülözhetetlenek voltak.

Az öreg egy kis hokedlin ült, az elmaradhatatlan bőrkötényében, térdei között a kaptafa, a szája egyik sarkában a bagó, a másikba szegletében a szegek sokasága kandikált ki. Mindég azon viccelődtünk, hogy ha valaki hátba vágná, vajon, melyiket nyelné le először? Az asztal alatt és kőrbe a konyhaműhelyben ,mindenféle alakú székek és csizmahúzók sorakoztak . A  sámfák között sem a rend uralkodott ,ám az öreg soha nem keresgélt, ha  valamilyen méretet keresett ,benyúlt a sokadalomba és előkotort  egy összeillő párt .

 Madzagok, gyanták és ki tudja mik között, a tűket és lyukasztókat is rögvest a kezébe tudta venni. Néha amikor a szánkat tátva lestük, hogy mit ügyködik, a kezünkbe nyomott egy köteg spárgát, vastag cérnát, gyantát vagy viaszt, hogy húzogassuk, míg csúszós nem lesz a varróeszköz.  Méretre is készített lábbeliket, igazi, az akkor divatos csau színű bőrcipőt, fekete lakkcipőt, lovagló csizmát, a kuncsaft igénye és ízlése szerint.  Olyan emberek jártak hozzá, akik megengedhették maguknak a saját, méretre készült, divatos lábravalókat. Színészek és színésznők, katonák és parasztemberek, vagy éppen hivatalnokok lábán lehetett látni az elkészült egyedi darabokat.

Suszter lévén még is, a javításra vitt cipők garmada várt javítása, vagy már a gazdájára, hogy levigye és viselni tudja. Az ötvenes évek, a hatvanas évek táján nagy keletje volt a krisztusbocskornak, főleg a szegény gyerek lábán lehetett látni a szíjból és bőrtalpból készült lábbelit. Ezeket a sarukat, bocskorokat főleg télen csinálta az öreg suszter, előre gondolván a nyári nagy vásárlásokra. Nagy méretben, közepes és kis méretben készítette őket, gondolván, hogy úgy is belenő a gyerek lába. Volt nagy tolongás, ha valamelyik híres színházi díva, vagy szépasszony ment az öreghez, mindenki látni akarta, hogy hogyan teszi a nagysasszony az öreg elé a lábát. Azon szurkoltunk, hátha kicsit jobban fellibben a szoknya és a combja is kivillan a szépséges színésznőnek, de micsoda öröm volt egy csupasz bokát is látni. Az, az idő még nem a villantásokról volt híres, szigorú, illemszabályok írták elő az etikett minden mozdulatát. A suszter mesterséget is ugyan olyan etikai szabályok jellemezték, mint a borbély vagy a szabó mesterséget. Ami ott elhangzott és látszódott, az a műhelyen belül is maradt. A pletykát csak meghallgatta az öreg, tovább adni egyenlő lett volna a műhely bezárásával. Néha cifrákat káromkodott, ilyenkor tudtuk, hogy a kezére csapott a különös alakú kalapácsával, vagy, a szülővel bocskorért ott lévő, valamelyik csíntalan kölyök, bekente enyvvel a pemzlije fogóját. Nem volt beteges ember, egy nyári reggelen azonban, nem lehetett hallani a korai szöszmötölését, kopácsolását, tudtuk, hogy valami nagy baj történhetett.

Pali bácsi halála után a fia  nem folytatta a susztermesterséget ,a suszter sarkot is teljes egészében  elfoglalta a konyha .Ma, ha a lábbelink tönkre megy ,veszünk helyette másikat , de nem is sok suszter mester van, aki  foglalkozik a cipők,csizmák ,papucsok  készítésével és  reparálásával .

„A régi dolgokra való emlékezéssel mutatunk irányt a jövőnknek. Aki meg tanulja, a múltját elfogadni, az, az ember szeretni fogja a jövőjét is.”

Laciba