Pista bácsi a körzeti megbízott

Legendás emberek

Az írás olyan hétköznapi emberekről szól, akik köztünk éltek, vagy élnek ma is. Ők azok, akik semmi különlegeset nem csináltak, csak élték hétköznapi életüket. A leírtak saját élmények.

Pista bácsi a körzeti megbízott

 Nem nagyon kell bemutatni a Tabánt, Szolnoknak azt a város részét, amit néha hírhedtnek mondtak, bár számunkra, akik ott éltünk sokkal inkább híres volt. Nekünk a világ közepe, szűk utcáival, a Zagyva és a Tisza közelségével, az ott lakó emberekkel, akik közül sokuk híres lett a nagyvilágban. Mint minden városrész kis közösségében itt is éltek olyan emberek, akik nem tartották be a törvényt, de az itt élők zöme becsületes, a törvények adta szabályok szerint élő patrióta volt. A törvények betartásáért egy nagydarab, mackó kinézetű, de a termetével tiszteletparancsoló egyén felelt. Ő volt, Pista bácsi ,a Tabán körzeti megbízott rendőre,  aki ,az elmaradhatatlan kerékpárjával járta  be minden nap a kis zegzugos utcákat . A szemeit mindenen és mindenkin rajta tartotta ,elsősorban a megelőzés,  a lakosok védelme volt a célja  .

Akinek félni valója akadt, félte a jöttét, akinek pedig segítség kellett, az biztos, hogy számíthatott Pista bácsira. Az ajtók sehol nem voltak zárva, a házi állatok a Zagyva parton kicsapva, vagy, az utcák füves területein, szabadon legelésztek. Jobbára a Tabánba bejövő emberekkel volt dolga Pista bácsinak, olyanokkal, akik esetleg nem egyenes úton jártak, mert az ott élő közösség lakói tudták a rendet. Aki pedig rossz úton járt, a becsületes útról eltévelygett, azt ránézésre kiszúrta, és ha kellett, előállította. Hallottam legendákat, hogy régen egy, egy razzia során hermetikusan lezárták a Tabánt és házról, házra járva keresték a nem egyenes úton járó embert, embereket. Pista bácsi idejében csak szólni kellett, hogy valakinek vaj van a füle mögött, ő ment és pár perc múlva már elő is állította a retinens embert. Kiállt a Zagyva gátra, öblös hangját kiengedve kiabált át „Túlára”, a kiserdő rejtekén bujkáló egyént szólítva. Erőszakhoz ritkán kellett folyamodnia, szép szóval, erélyes fellépéssel intézett el mindent. Csendes napokon be, betért a házakba, beszélgetni, híreket gyűjteni, vagy csak jó szóval az ott lakók egészsége felől érdeklődni. Mindenkihez volt egy jó szava, mindenki tisztelte és szerette, kínálták frissen sült kalácsokkal, vagy éppen, a Tabán különleges ételével, a halkrupli levessel. Nagy focirajongó volt, minden tabáni meccsen ott álldogált az oldalvonal mellett és szurkolt Orosházi Jenőnek, Taszilónak, és a többieknek. Akkoriban még létezett a KMK „intézménye” is, ami azt jelentette, hogy aki egy hónapnál régebben nem dolgozott, azt az embert megbüntették Közveszélyes Munkakerülésért. A körzetimegbízott felelőssége és feladata volt e személyek felkutatása és a törvény betartatása. Sokrétű volt Pista bácsi munkája, felderített, nyomozott, és  ha kellett, azon felül segítette a városi kollégák munkáját is. Nem ijedt meg senkitől, a termete pedig tisztelet parancsolt, nem sok esélye volt annak aki kekeckedett vele. Az ő feladata volt a Zagyva és Tisza áradásának figyelése, és ha a helyzet úgy hozta segített egy, egy család ideiglenes kitelepítésében, míg az ár el nem vonult. Megszervezte, felügyelte a Zagyva gát figyelését, felügyeletét, a buzgár kitörések lokalizálását. Bizony, abban az időben, nagy árvizek idején veszélyes volt a gáton járkálni. Ügyelni kellett a Tabán vályog házaira is, mert a talajvíz könnyen kimosta az alapok nélkül épült házakat. Jó volt, hogy velünk és köztünk volt, mert biztonságot nyújtott a jelenléte és a munkája. A város minden részének megvolt a maga Pista bácsija, a maga körzeti megbízottja, aki felügyelte a rendet, fegyelmet, a közbiztonságot.

A régi dolgokra való emlékezéssel mutatunk irányt a jövőnknek. Aki meg tanulja, a múltját elfogadni, az, az ember szeretni fogja a jövőjét is.”

Laciba