Pont

Van egy pont. Egy pont, ahonnét soha nincs visszafelé út. Csak előre. Egy pont, ami teljesen megváltoztatja az életünket. Egy pont, amit ha átélünk, nem fog feledésbe merülni. Még akkor sem, ha nem akarunk tudomást venni a létezéséről. Hisz ez már hozzánk tartozik. Az életünk történetéhez. Ez a pont lehet bármi. Csak fel kell ismernünk. Fel kell ismernünk, hogy minden okkal történik, és ez esetben ez az ok pontosan az, hogy új útra leljünk. Legyen az a pont bármennyire fájó, okozzon akármilyen maradandó lelki fájdalmat, legyen az bármennyire emlékezetes, és maradjon akár örök életre szóló, pontosan azt fogja eszünkbe juttatni, hogy volt egy pont. Egy pont, ami változást hozott. Akár minden téren. Ami saját magunkat, az életünket, a külvilágunkat megváltoztatta. Minden ember életében van ilyen pont. Vagy pontok. De lesz egy, egyetlen egy, amikor úgy fogjuk érezni, hogy fejre állt a világ. Minden más lett, minden olyan szokatlan és ismeretlen. Egészen más, mint az eddigi megszokott. Új érzésekkel és élményekkel gazdagodunk majd. Mintha csak újjá születtünk volna. Egy új élet vette kezdetét. Ahonnan már semmi sem számít a múltból. Nem számít már, hogy mi volt régen, hogy mi volt eddig. Minden, ami értelmet adott, mára már egy kicsiny kis porszem az úton. Mert a nagyobb és fontosabb dolgok ott vannak előttünk. Minden felülmúlhatatlan érzést túlszárnyal egy új. És ez fog minket boldoggá tenni. Az élet nem hiába sodor ilyen élethelyzetek felé. A rossz dolgok mögött is bújik valami egészen csodálatos, ha eleinte nem is vesszük észre. Majd egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már javában éljük az új életünket. Máshogy. Egészen máshogy. És értékelni kezdjük a jelent. Észrevesszük, hogy élünk, hogy az életben minden csak egyszer történik meg, és az az egyszer az csak most lehetséges. Értékeljük azt, amink van és soha nem vágyunk már többre. Hiszen mindenünk megvan. Fontossá fognak válni a kis dolgok. Azok, amelyek a rohanó életben talán fel sem tűnnének. Mindez azért, mert volt egy pont. Lehet csak egy igazán nagy felismerés, lehet egy szimpla elhatározás, vagy akár egy óriási sokk is. De utána már semmi sem lesz a régi. Mindent újként élünk majd meg. Minden nap egy ajándék lesz. Amikor az idő feledésbe fog merülni, amikor nem számítanak a gondolatok, csak az érzések. Amikor nem kell a jövőben reménykedni, hogy beteljesedést fog hozni, mert ez a beteljesedés már megtörtént. Most. És ez a most örökké tart. De egyszer minden útnak vége. Sosem lehet tudni, mikor jön el az utolsó lépés az életünkben. Sosem lehet tudni, hogy mit tartogat a holnap. Éppen ezért minden pillanatban meg kell élni a jelent, és minden pillanatnak meg kell adni az esélyt, hogy életünk legjobb pillanata legyen. Az idő nem tart végtelenségig. De a most pillanata örökre szóló pillanat. Amiben mindig benne vagyunk. Ahogy a tegnap is valaha most volt, úgy lesz egyszer a holnap is most. Ennek felismerése több ezer kis ajtót nyithat ki felénk. De ehhez kell egy pont. Kell egy pont, ami világossá teszi számunkra, hogy itt élünk, most. Itt van lehetőségünk bármire. Van egy pont. Egy pont, ami után a pillanat örökkévalóságba nyúlik át, amikor minden érzés elmúlhatatlannak és valódinak érződik, amikor semmilyen negatívum nem születik, amikor mindent körülvesz a csend, a nyugalom, a boldogság és a szeretet. Egy pont. Ami örökre megváltoztatta az életünket. És megvan minden, amire eddig vágytunk. És soha, de soha nem engedjük el a messzeségbe. Soha. Mert ez már hozzánk tartozik. Egy pont. Egy új kezdet. Egy új élet. Egy új érzés. Most. És örökké