Pülü Mari

Egyszer, ha valakit a szájára vesz a közösség nagyon nehéz belőle kijönni, lehet, hogy, évek hosszú során át hordja a terhet az illető vagy a családja, és ez a dolog az etnikai hovatartozástól teljesen független.

Mióta a közösségben dolgozom én is hallom, látom és tapasztalom, hogy miként bánnak egy családdal, a közösség minden tagja szinte csak negatív dolgokat mond a Pülü Mari családjáról, akinek amúgy Vastag Mária a becsületes neve.

Amikor szóba kerül a nevük, a családot szinte mindenki csak ócsárolja, a Mari és családja egy közösségen belül a periféria legszélén foglal helyet, és mivel a férje nincs a családdal így a nádszál vékony asszony hadakozik a becsületéért és a megélhetésért.

Három hónapja csak azt hallom és látom, hogy a Pülü Mari, büdös, retkes és a kutyáival él, szinte nem is veszik ember számba.

Felnőtt és gyerek egyaránt kiabál vele, sértegeti és néha bizony meg is dobálják, sőt az asszonyok közül, többen is bántalmazták már.

Nehéz sora van, a gyerekeinek még nehezebb, mert szinte teljesen ki vannak közösítve, csak azért, mert ők a Pülü Mari gyerekei. Sűrűn megverik őket, és a borzasztó az, hogy a felnőttek is kiosztanak pár pofont és öklöst, csak azért mert így szokták már meg.

 Kérdezősködtem a miért felöl, de elfogadható választ senkitől nem kaptam.

-"Mert piszkosak és büdösek"!

- "A kutyáival él "!?

Az emberek többsége viszont nem tudja a választ, ők már ebbe nőttek bele, ők már így és ezt hallották, és vagy, csak a vállukat vonogatják.

A gyerek kialakítottak bizonyos védekezési mechanizmust, éppen, úgy ahogy az édesanyjuk is, néha kiabálással, néha verekedéssel tarkítva, bár az utóbbi dologból rendre ők jönnek ki vesztesen.

Van két igen csak harcias kutyájuk, nem harci kutyák, de az ebek is csak magukat és a gazdáikat szeretnék és próbálnák védeni, amikor hangosan ugatnak, de megtámadni még nem támadtak meg senkit.

 A munka során van és volt alkalmam szinte minden lakásba bemenni, egy némely lakás csinosan, tisztán néz ki, látszik a háziasszony törődése, főleg az "A"soron lévő lakásokra jellemző ez a mentalitás. Most, hogy a "C"soron dolgozunk szinte ég és a föld a különbség, tele vannak a lakások poloskával, csótányokkal és olyan mértékű a mocsok, hogy az ember gyomra felfordul.

 A lakások többségében fiatal asszonyok élnek, akik egész nap otthon tartózkodnak, de a takarítás nem éppen az elfoglaltságuk közé tartozik, ezért is olyan mocskosak amilyenek.

Mikor szóvá tettem a dolgot, ezek az asszonyok replikáztak, hogy na, majd csak menjek be Pülü Marihoz, ott mi lesz, milyen retek és büdösség. Lassan én is elkezdtem hinni, hogy micsoda dolgokat fogok látni és tapasztalni, amikor oda megyünk dolgozni.

Bementem, és csodálkoztam, az igaz, hogy szagot éreztem, de az a Hypó és más fertőtlenítők szaga volt, nem volt semmivel büdösebb vagy kellemetlenebb szag, mint másutt. Sőt, az előtte lévő második és harmadik lakásban volt az elviselhetetlenebb, mert ott bűz volt, és fekália, a lakásba szétdobált pelenka és tízezer számra a csótány.

A Pülü Mari lakásában egyetlen csótányt nem láttam, a falak aránylag tiszták /lelakottak, olyanok ahol már kb 5 éve nem volt festés/ nem találtam poloskát és ételmaradékot a földön.

Mikor a többiek hallották, hogy oda megyünk csak intettek és. -"Nem kell ott semmit csinálni, csak lefesteni" Mondták azok, akik piszokban, mocsokban élnek és ők várták el a legjobban, hogy nekik bizony tükör sima fel kell, és úgy akarták változtatni a színeket, mint más az alsóját váltja, naponta, csak azért, mert amit délelőtt lefestettünk, délutánra már összemocskoltak.

A Pülü Mari lakása most ugyan azt az "elbánást "kapta, mint a többiek lakása, és biztos vagyok benne, hogy szeptemberben, ha visszajövök, nem az ő lakásuk lesz a leg leglakottabb.

Remélem egyszer majd a közösség is elfelejti, a maguk sem tudja milyen ellenérzést és akkor a Pülü Mari gyerekeinek is lesz játszótársa, a Vastag família pedig nem lesz egy kiközösített család a Törteli úti közösségen belül.