Húsvétra várva

Mikor a régmúlt találkozik a jelennel.

Felgyorsult világunkban minden átértékelődik, szinte minden más értelmet nyer, pedig szeretném, ha némely dolgok, azok maradnának, amik.

Így van ez a nevezetes ünnepekkel és miért lenne másképpen az elkövetkező húsvéttal is. Mára, ennek az ünnepnek is teljesen átértékelődött a jelentése. Gyermekkorom húsvétjaira visszaemlékezve, azt veszem észre, hogy a mostani húsvét már teljesen más jelentéssel bír, mint a régi idők húsvétja. A vallási mondanivalója éppen úgy, mint a hétköznapi jelentése is sokat változott, változik. Persze nem biztos, hogy baj, mert a világ is más lett, a kor szelleme is más megítélést és meglátást kíván, de mégis, jó szívvel gondolok a kalács és sonka és kölni illatú ünnepre. Március elején, már alig vártuk, hogy kivirágozzék, megújhodjon a táj, a házak tetejéről eltűnjön a hó. Nevetve vetettük magunkat az első frissen ki nőtt még halványzöld fűbe, hogy "Jézuskát"csináljunk a testünk kőrvonalával. Alig vártuk, hogy a lányokat meg tudjuk lepni egy csokorra való illatos orgonavirággal. A lányok alig várták, hogy valaki meglocsolja az arcukat a friss kútvízzel, a legenda szerint ugyan is, széppé tette a pofikájukat a frissen húzott tavaszi kútvíz. Micsoda rohangálások voltak a gátoldalban, pedig alig pár tíz métert tudtunk csak lefutni, de nekünk olyan volt mintha az Alpok csúcsairól szántottuk volna a lábunkkal a földet. Húsvét táján, friss kalácsok, frissen főtt sonka illata lengte be a házak környékét Nem biztos, hogy ízes bejgli volt, amit majszoltunk, de amit ettünk az volt a világ legfinomabb kalácsa, kéjesen ízlelgettük, nagyon sokára nyeltük csak le, hogy minél tovább érezzük szájunkban az ízeket. Rohangáltunk a friss, harmatos füvön, s nem zavart senkit, hogy nem egy márkás edzőcipőben, ha nem,”csak” egy pár néhol lukas bakancsban hasítottuk a gátoldalt. Az istennek sem vallottuk volna be, hogy még fázik a kezünk vagy a lábunk, és ha mégis, akkor megmostuk a hideg Zagyvában, jól megdörzsölgetve, hogy ismét beinduljon a vérkeringésünk. Mindég volt olyan szülő, aki meleg teát hozott ki, hogy pár percre felmelegedjen a gyomrunk, vagy csak kitalált dolgokkal csalt be a meleg konyhába egy kicsit felmelegedni. A nap is még csak próbálgatta az erejét, sütött, ám meleget még csak elvétve adott.   Rengeteg látni való volt, hiszen szinte minden napra jutott egy, egy frissen kibújt virág, egy bátortalan madárcsicsergés, vagy egy szöcske lelkes ugrándozása a gyepen. Nem győztük csodálni a fákon megjelenő gyönyörű virágokat, a gyorsan tovaillanó gyíkocskát, aki a napsütésre, ha még bátortalanul is, de már előmerészkedett. Esténként pedig nagy nekibuzdulással próbáltuk memorizálni a húsvéti locsoló verseket, amiket annak reményében tanultunk, hogy az elmondásuk fejében, a lányoktól szépen festett piros tojást kapunk. Hetekig nézegettük a gyönyörű képes lapokat, amiket más vidéken élő rokonok küldtek, csodálattal néztük a képeket és azon ábrándoztunk, hogy egyszer majd olyan hatalmas csoki nyuszi tojást kapunk, amit a képeslapon is láttunk. Mostanra a sokadik generáció nőtt fel, ők már csak mosolyogna azokban a dolgokon, és hüledeznek, mikor elmesélem a régi időket. Ma, e-mailben küldünk köszöntőket, és videó megosztókon küldjük a megörökített történéseket. Sokan pizzát rendelnek a kalács helyett, és motorokon száguldozva mennek locsolkodni, már aki folytatja a régi hagyományt, és kölnivel, vödör kútvízzel. próbálja becserkészni, meglocsolni a lányokat, asszonyokat, nehogy elhervadjanak. Az élet nem áll meg, ma ezt kívánja a kor szelleme, ám én még mindég a kalács illatára esküszök, és ma is összefut a nyál a számba a frissen főtt sonka és tojás illatára. Nekem a húsvétot a kölni és a frissen nyílt virágok illata jelenti, még ha napok alatt el is hullajtják leveleiket. A sok fajta kölni fura illata az ami könnyet csal a szemembe, , könnyezve nevetek amikor futok az unokám után, hogy nyakon öntsem a kezembe lévő pohár vízzel.

Várom a húsvéti ünnepeket, emlékezni fakarok édesanyám valaha sütött kalácsai ízére, és édesapám simogató kezére, ahogy a locsolkodástól fáradtan lefeküdve a fejem búbját simogatta, amikor betakart elalváskor. Biztosan a gyermekeim is így fognak érezni majd évek múltán, ha eszükbe jut a gyermekkoruk locsolkodása. Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!