Rendhagyó emlékezés

Délelőtt és kora délután a temetőket jártam, két helyre kellett menni, vidékre és itthon is vannak szeretteink eltemetve.
Már évtizedek óta délelőtt megyünk, mert ilyenkor még nincs nagy tömeg és a virágok is eléggé frissek még a reggeli órákban.
A temető kapuban szoktak árulni a cukorkások is és a boszimmal minden alkalommal veszünk krumpli cukrot, törökmézet és fütyülős kakas nyalókát. A törökmézet én szeretem, a többit az unokám, ez az egy dolog, amiben nem számít, ha ragacsos lesz a kezem, bár nehezen bírom, de szeretem, mikor szétolvad a számban.
Temető....igazából csak annyi időt töltök kint amennyi a kegyelet lerovására elég ,nehezen viselem a kórházi látogatást és a temetőbe menetelt is. Korán elvesztettem a szüleimet és mind kettőt kórházban érte a halál és nagyon fiatalon mentek el, édesapám nagyon is fiatalon.
Vannak rokonok, akik megrónak ezért, de nem a temetőben töltött időhatározza meg a tiszteletet és a szeretetet, mint ahogy a drága virágcsokor sem mérvadó, hogy kit mennyire szerettem.
Mostanában nagyon sokat eszembe vannak a szüleim és sokat gondolok dolgokra, amiket jó lenne megbeszélni és elmondani, tanácsokat kérni vagy csak úgy dumálni egy jót.
Sokat és mindent megbeszéltünk, míg éltek és most ezek a beszélgetések köszönnek vissza a gyerekeimmel is,de amikor már nem tudok tanácsot adni ,akkor lenne jó egy kis segítség .
A temetőben azon gondolkodtam, hogy édesapám milyen boldog lenne a boszimmal és, hogy miket csinálna neki, játékokat faragna , és a kerékpárját is állandóan csinosítaná.
Vagy azon ,hogy édesanyám milyen kalácsok sütésére tanítaná a dédunokáját ,és biztosan lenne a konyhai kis polcon dugi cukor ,pont úgy mint az unokáinak is volt .Néha jól jönne a Fater szaktudása mikor a kerékpárom nyűgölődik és azon,hogy a fiammal milyen jól megértenék egymást mert mind a ketten szeretnek barkácsolni.
A lányom még ismerte a mamáját és ilyenkor szokott nosztalgiázni a farsangi fánk csinálásával kapcsolatban.
Nálunk nem volt olyan, ami tilos lett volna, mert eleve el lettek téve a tiltott dolgok, és ha valami kiborult ....hát összeszedték, mert csak a maga készítette dolgokat tanulja meg az unokájuk.
Néha elég volt egy pissszsssssszzzz, vagy egy nézés és tudtuk ki mit akar és, hogy otthon az unoka volt az első és a második és a sokadik, ami nem azt jelentette, hogy mi a gyerekeik hanyagolva voltunk volna.
A Mutter mindég azt vallotta, hogy a legkisebb beszélgetés is felér egy orvossal és ne feküdjünk le úgy, hogy valami tüske maradt bennünk.
Hát, ugye milyen sok dologra elég a párperces temetői látogatás.
Emlékezni jó, emlékezni kell ,és emlékezni muszáj, mert abból merít az ember lelki táplálékot magának a rosszabb időkre.