Rózsa

A kis rózsa élete!

Eljött a tavasz. Lassan nyújtózva tágította bimbója héját a kis rózsa.
Lágy langyos szellő remegtette meg bokrai leveleit és úgy érezte, egyre erősebben vágyik ki a világba, hogy érezhesse a Nap melegét, hogy rászállhassanak szárára a színes lepkék, hogy fülébe dalolhassanak a madarak.
-De csodálatos a világ - sóhajtott, és egy nagyot nyújtózva épp kidugni készült egyik kis szirma szélét, mikor a szárán előbb egy szorítást érzett, majd a kisgyerek aki megmarkolta, hangosan felkiáltott.
-Jaaaj, de fáj! Megszúrt ez a csúnya virág !
Kis rózsánk villámgyorsan visszahúzta szirmát.
-Jaj, nekem! Mit tettem?-sopánkodott-Bántottam szegény gyermeket, most biztosan nem szeret, hogy lehetek ilyen ostoba és gonosz? És egyáltalán miért vannak ilyen csúnya, szúrós tüskéim, melyekkel csak
bántani tudok másokat?
Nagyon elszomorodott a rózsa és elhatározta, hogy ő bizony ki sem nyílik soha többé, mert csak bajt okoz, és csak ártani tud másoknak.
Fenn az égen a Nap lenézett a kicsi rózsára és látva szomorúságát megsajnálta.
-Ugyan már rózsácska- szólította meg. Ne légy így elkeseredve.
-Miért ne lennék- kiáltotta felháborodva a kis rózsa- Minek örülnék, amikor nincs rajtam semmi szeretni való? Csúnya vagyok és veszélyes, csak megsértem azokat, akik hozzám közelednek. Tele vagyok tüskékkel, melyekkel mindenkinek csak fájdalmat okozok.
-Édes kicsi rózsa- mosolyodott szelíden a Nap-Ne haragudj a tüskéidre. Ők csak oltalmaznak téged. Most is megvédtek attól, hogy leszakítsanak és aztán elpusztulj.
-Hm. Úgy gondolod, csak engem védenek meg?-kérdezte a Napot.
-Így van- válaszolta szeretetteljesen a Nap.
-De miért kellett ettől így megsérteni azt a gyermeket, másképp nem tudtak volna megvédeni?
-Ők így tudnak megvédeni, ha lenne más módjuk is, mellyel kevesebb fájdalmat okoznak, biztosan azt választanák. De egyelőre szúrni tudnak, mást nem.
A kis rózsa belegondolt, hogy tüskéi , csak az ő kis életét védelmezik.
-Most mit tegyek?- sóhajtozott, itt vannak a tüskéim, pedig olyan szívesen megmutatnám magam a külvilágnak, olyan szívesen kinyílnék: megmutatnám magam a Napnak, a felhőknek, a pillangóknak és az....embereknek. Az embereknek! De mi lesz ha , valamelyik le akar szakítani? És a tüskéim megint védelmezni akarnak majd és ugyanúgy meg fogják szúrni ! És bár azzal, ha leszakít az életemet veszi el, de én nem akarom őt bántani... Sőt még az otthonába is szívesen vele tartok, ha ezzel örömöt okozok neki. De a tüskéim.....
-Kedves kis rózsa- szólt a nap- csodálatos dolog, hogy így gondolkozol, de félelmed helyett arra gondolj, mi az amit szeretnél.
-Én..én...nagyon szeretnék kinyílni...kibontani szirmaimat, megmutatni a színeimet a világnak.
-Hát akkor mire vársz?- kérdezte a Nap- Nyiladozz, alig várom, hogy végre gyönyörködhessek a szirmaid pompájában.
-De mi lesz ha megint megszúrok valakit?-aggodalmaskodott a kis rózsa.
- Evvel most ne törődj- biztatta a Nap- csak nyiladozz és meglátod, ha átengeded magad szíved vágyának, minden a lehető legjobban alakul.
Egyre erősebb vágyat érzett arra, hogy kinyíljon, hát engedett vágyainak, és lassan, de egyre határozottabban bontakoztatta ki szirmait a bimbóból.
-Csodálatos- ámuldozott csillogó szemmel a Nap.
A kis rózsa leírhatatlan örömöt és boldogságot érzett, végre megmutathatja magát a világnak!
Később két ember jött arra, egyikük kisebb volt, a másikuk nagyobb.
A kis rózsa megijedt.
-Úristen-gondolta- Itt az ember , mi lesz, ha leakar szakítani, és én megszúrom?
-Jaj, de gyönyörű- kiáltotta a gyermek- Nézd, mama !
-Igen, tényleg csodaszép!
A gyermek közelebb hajolt, épp nyúlt volna a rózsa szára felé, mikor hirtelen valami megcsillanva magára vonta figyelmét.
-Nézd csak mama- szólt édesanyjának a kislány. Valami csillog a szárán.
-Igen, kicsim- szólt az anya- Az ott a tüskéje.
-Tüskéje? Miért van ilyen gyönyörű virágnak tüskéje?
-Ezzel védi magát attól, hogy a hozzád hasonló kislányok leszakítsák.
A kislány elhallgatott és csendesen nézte a rózsát.
-Mama- szólalt meg- én nem akarom leszakítani, és nem azért , mert félek a tüskéktől, hanem azért, mert így szép, ahogy itt van. Nézd milyen szépen csillognak a tüskéi is a napfényben.
-Mama, meddig él egy ilyen virág?
-Akár több napot is gyönyörködhetünk benne, mielőtt elhervadna és új életet kezdene.
-Eljövünk hozzá holnap is?- szeretném mindennap látni, amíg életben van.
A kis rózsa álmában sem gondolta volna, hogy az élet ilyen csodaszép. Csodálatosan teltek napjai. Minden pillanat maga volt az álom...
Szinte még azt sem vette észre , amikor eljött annak az ideje, hogy szirmait ledobva nyugovóra térjen és elmúlva itt hagyja ezt a csodálatos világot.
Nem bánkódott, nem volt szomorú.

Rövidke kis életének hajnalát, ugyan beárnyékolta félelme, ám vágyainak átengedve magát, végül olyan csodákban volt része, melyek közül, ha csak egyetlen- egyet élt volna át, az is megérte volna az elmúlást.
Boldogan tért hát meg, és tudta, hogy egyszer újra.......eljön a tavasz.