Sajnálom őket !

Hosszú pedagógusi pályafutásom alatt sok mindennel találkoztam, a sikert a helyén kezeltem, az ellenszenvet és ellenérzéseket, a rossz dolgokat pedig megtanultam tolerálni. Nem fogható rám, hogy nem szerettem és nem szeretem a fiatalokat, nagyon sokat tanultam tőlük, és igyekeztem a tudásom legjavának átadásával honorálni az igyekezetüket. Tisztelem a fiatalokat, minden alkalommal annyi tisztelet vártam el, mint amennyit maga is adtam feléjük. Egész életemben dolgoztam és becsülettel jöttem el nyugdíjba. Éppen ezért érintett nagyon rosszul egy mai eset, ami egy a nagy semmiből alakult ki, és lett nagyon durva támadás a korosztályom ellen. A történet reggel hat órakor kezdődött, a fiam lement horgászni, a „megszokott” helyére ült, oda ette a halakat már napok óta, senki nem volt a környéken. Évtizedek óta átjárunk horgászni, fürödni, bár a fürdőzés tilos és nem megengedett, de az ember belemártózik a vízbe a nagy kánikulában. Nem kijelölt fürdőhely, nincs kitéve tábla, hogy tilos a kutyát oda vinni. Jól elvoltunk , kB 10 óra felé jött le egy háromtagú család, tőlünk távol pakoltak le, majd jött egy apuka a két srácával. Ők is távolabb pakoltak le, az én kutyám pedig egyből ment a srácokhoz játszani. Az apuka hatalmas patáliával rendelte vissza a gyerekeit. - Ne bántsátok az a dögöt! A gyerekek pedig szépen elkullogtak. Magam szóltam, hogy nem harap és szereti ha játszanak vele. Na, akkor szabadult el a pokol. Hogy,- meg kellene tanulni az együtt élés szabályait, így az apuka. Teljesen kikelve magából. Nem értettem a kirohanást. Nem mondtam rosszat, nem szidtam senkit, se stb., stb. Nem kértem külön elbánást és nincs több jogom a parton és vízben mint bárki másnak. Akkor szólt be a másik család férfitagja, csak nem tudom , miért, és miért szólt bele a mi beszélgetésünkbe?. - A kövér nyugdíjasok csak ne pofázzanak bele semmibe! Lestem, lestünk, mint Rozi a moziba. Mi rosszat mondtunk? Mit csináltam, hogy ilyen gyűlölettel beszélnek rólam, rólunk? Látni kellett volna az arcát. - Mit képzelünk mi, örüljünk, hogy eltartanak bennünket! És mindez nem volt vicc. Akkor mondtam,- hogy mi már megéltük a nyugdíjt, ő még nem, én magam ilyen idős koromban sportoltam és nem volt akkora hasam mint most neki van. Azt a szitok áradatot nem akarom leírni amit kaptunk, a fiamat úgy kellett lefogni, hogy nekik ne menjen. A húszas éveik végén, a harmincas éveik elején voltak. Nem az első ilyen alkalom amikor az idős koromat verték, verik a fejemhez, nem az első alkalom, amikor azt mondják, hogy ők tartanak el engem, mint nyugdíjast. Hát nem, van rendes nyugdíjam, nyugdíjunk, a gyermekeim dolgoznak, hála istennek, tisztelet tudóak és nem azt a fajta stílust tanulták tőlünk amibe most belecsöppentünk. Akinek nem tetszik, az menjen a strandra, mi voltunk ott előbb, talán nem nekünk kellene alkalmazkodni másokhoz. A horgászatot nem zavarja a fürdés, mi is pancsoltunk és még is fogott halat a fiam. A kutyával beszoktam tartani az illemszabályokat, aki nem szereti, ahhoz nem engedem oda, és ennyi. De egy nyílt, kutyáknak nem tiltott területen nem fogom megkötni, ráadásul a napon 35 C fok volt, a kutya is sűrűn belement a vízbe. A kutya nem lent végezte és végzi a dolgát, nem tanítottuk, de felmegy a bokorhoz a kisdolgát elvégezni, homokba pedig a kutya csak ritkán végzi a nagydolgát, ez soha. Nem akarok ebből messzemenő dolgot leszűrni, de már másoktól is hallottam ilyen és hasonló kirohanásokat. Már csak hab volt a tortán, hogy mikor eljövetelkor köszöntünk, le vén szaroztak. Sajnálom őket !