Sárkány

Emlékszel még? Emlékszel rá?

Nekünk a saját készítésű játékaink voltak a kincset érő értékek.

 A papír sárkány és a karikás ostor.

Szerintem nincs olyan gyerek, akinek nem lenne nagy álma a papírsárkány eregetés. Látni a szelek szárnyán repülni a törékeny játékot. Ám ha jobban belegondolunk nem is olyan gyerekjáték egy jól repülő, magasba törő repülő alkalmatosságot készíteni. Mi, Tabáni gyerek is próbálkoztunk a magunk tudása és elképzelése alapján sárkányt készíteni .A MÁV kórház helyén akkoriban egy nádas volt ,jóféle nádszálak teremtek a mocsaras területen ,oda jártunk ha nád kellett .Bugyli bicska mindég volt nálunk ,csak arra kellett ügyelni ,hogy el ne vágjuk a kezünket a nagy igyekezetben ,nagyon éles és fájdalmas sebet tudott okozni a nádszál . A többi hozzávaló ,spárga ,erős ,de vékony papír ,folyékony ragasztó / csiriz/ ,egy kis kenyérbél /,só ,és természetesen a nádszálak.  Megterveztük ,hogy milyen alakú lesz a sárkányunk ,méretre szabtuk a nádszálat ,a végeit a bugylival egyformára bevágtuk ,az összeillesztésekre . Spárgával  megerősítettük a toldásokat  , csirizbe egy kis sót tettünk ,kenyérbéllel összegyúrtuk ezt a masszát használtuk az összeillesztések megerősítésére . Vigyázva ,hogy ne legyen súlyos ,mert akkor nem fog a levegőbe emelkedni . A vékony papírt a földön kisimogattuk ,rátettük a nádból készült vázat és kis ráhagyással kőrbe vágtuk ,téptük .Behajtogattuk és a csirizzel összeragasztottuk . A sárkány elejére egypár centis röptető zsinórt tettünk ,ez volt a sárkány egyik lelke .A hátsó részére egy hosszabb „farkat „kötöttünk ,erre papírcsíkokat ragasztottunk .Ezután az eregető zsinórt ,spárgát egy faágra tekertük és próbarepülést végeztünk ,Addig igazgattuk a repülésre váró szerkentyűt, míg egyensúlyba nem került .Egy tintaceruzával kidíszítettük ,”arcot „rajzoltunk rá ,vagy bár mit amit elképzeltünk .Mikor kész lett ,már csak a szelet kellett megtalálni ,azt az ideális széljárást amiben sikeresen a magasba emelkedhetett a sárkányunk .Aki a szelek szárnyán nagyon magasba tudta repíttetni ,annak bizony nagyon erősen kellett tartani ,húzása volt a sárkánynak, egy nagyobb széllökésnél akár hasra is ránthatta a röptetőt a szerkentyű. Nagy szaktudást igényelt az „etetés” a „behúzás” és a futtatás, ha ezekben nem volt meg az összhang, akkor könnyen a földbe csapódott a törékeny játékszer.  A focipályán, a gáton és a gátoldalban nagyon jól tudtuk ezt a fajta játékot űzni, néha, négy –öt sárkány is a magasban röpködött. Nagyon ügyeltünk a landolásra, nagy tapasztalat és ügyesség kellett, hogy biztonságosan földre hozzuk a törékeny repülő alkalmatosságot. Emlékszem, versenyeket rendeztünk, hogy kié ment magasabbra, kié a szebb, ki landolt simábban. Ugyan ilyen versenyek folytak a másik kedvenc játékunk a karikás ostor készítésében és kezelésében is. A nyél kiválasztásával kezdődött az egész, ha találtunk szilvafa ágat, akkor azt használtuk, de egy „sima „vastagabb ág is megtette. Simán bevágtuk a nyél tetejét, ide kötöttük majd magát az ostort, aki komolyabb karikást akart, az egy meghajlított erős drótot erősített a nyélre, ebbe kötötte a nyaklót. Mi ,sima, vastagabb kender madzagot fontunk össze, /vagy egy vastag kenderkötelet használtunk/.A fonást 6 -7 ágból készítettük ,arra ügyelve ,hogy a egyre vékonyodó legyen a fonásunk , mert oda kerül majd a csapó ,a csapó végére pedig a „sudár”.A sudár adta a pattintás éles és csattanó hangját  ,ha volt szíj ,akkor abból ,ha nem ,akkor csak kirojtoztuk a kötelet  .A karikás ostor hosszát mindenki maga határozta meg ,kinek mekkora ereje és milyen tudása volt a karikás megpattintására .  Míg meg nem tanultuk a karikással bánni ,addig  tele voltunk ütésnyomokkal ,néha bizony még a szemünk világát is kockára tettük egy, egy jó hangú cserdítés végett. Néha, csak úgy zengett a belváros a sok karikás ostor pattogásától, akkoriban ugyan is a belváros szívében laktunk. Egy alakalommal, már felnőtt fejjel, a Szapáry úton rendezett, Város Napján fogtam ismét a kezembe és pattinthattam meg egy karikás ostort. Nem dicsekvés képen mondom, de a harmadik nekirugaszkodásra sikerült egy kis hangot kicsalni az ostorpattintásból. Mi nem okos telefonokat és táblagépeket nyomkodtunk, nekünk a saját készítésű játékaink voltak a kincset érő értékek.