Sőre Ilka és Sőre Pista

Sőre Pista, Sőre Ilka, ki ne ismerné ezt a két nevet a városlakók közül, aki ismerte őket az sosem fogja elfelejteni, a fiatalok, akik hallomásból tudnak róluk, csak hitetlenkedve hallgatják a régi időkről szóló adomákat. Ma celebnek titulálnák őket, talán pénzt is keresnének, ha leírnák az életük történéseit. Ilka, a” nagyasszony „aki mindég a legújabb divat szerint öltözött és élt, aki még a malteros láda pakolása mellet is csinos volt, az elmaradhatatlan erős sminkjével és borzadalmasan büdös orosz kölnijével még is egyszerűen élt és halt meg. A város asszonyai féltették tőle az urukat, ám vegyes tisztelettel néztek rá, hogy szabadon éli az életét .Sokan titokban vagy nyíltan tanácsokat kértek tőle ,hogy ,hogyan tudják vissza édesgetni az elkóbászolt és más szoknyák után futó férjurukat . A rossz nyelvek szerint  nem tagadta meg testi bájait sem a német ,sem pedig az orosz tisztektől  ,még arról is pletykáltak ,hogy sok városi „nagyember” is részesült a kegyeiből. Az 56 s történések után a város legnagyobb építőipari cégénél szolgálta az építőket, de ott a testi erejével tűnt ki, ő hordta és rakta fejmagasságba a maltert a kőművesek keze alá. Kevés olyan szocreál korban készült épület van, ami nem viselné Ilka kezei nyomát is. Szerette a gyerekeket, neki nem lévén, a város összes gyerekét a magáénak vallotta, akinek tudott, egy csokoládéval, egy naranccsal kedveskedett. Minden babakocsit toló asszonnyal órákig tudott beszélgetni a gyermeknevelésről, vagy csak az élet mindennapjairól. Tisztes kort élt meg.

A testvére Sőre Pista ,aki ugyan olyan „tartozéka „volt a városnak, mint a Tisza híd ,alacsony erős és hatalmas borvirágos orral megáldott ember volt ,aki imádta a fröccsöt .A felkelő nap már a városba bóklászolva találta ,és  igen csak éjfélt ütött az óra mire az Ilkával együtt lakott albérletbe hazatalált . Volt ő kulit húzó ,volt segédmunkás és utcaseprő ,de leginkább a Bíró Művek törzs vendégeként tartotta számon a város lakossága. Ismert minden kocsmát ,tudta ,hogy melyik italmérésbe milyen bort ,fröccsöt érdemes inni ,számon tartották a Nyezegában ,a Hunyadi úti kocsmában ,a Hatos kocsmába ,de néha ,néha  betért a tulipán kocsmába is ha arra vetette a sors . A Bíró Művekben a nagytiszteletű „páholynak  „is tagja volt ,sőt ,őt választották meg , elnöknek .Mint díszelnök olyan prominens személyeket tisztelhetett a baráti körében mint Mensáros László ,Somogyvári Rudolf a város színházának nagy hírű  színészei ,de barátjának tudta Gácsi Mihályt a grafikust ,vagy Ladányi Mihályt a költőt is .Szerették a szókimondásáért és az Egyszerű életért, tisztelték a tudását, mert józanabb pillanataiban verseket mondott és rengeteg történettel szórakoztatta a nagyérdemű kocsmai közönséget.

Ő volt a város megmondó embere, ő szidhatta a regnáló hatalmat, a bent lévő oroszokat, legkedvesebb szavajárása volt a „PISZKO KOMMUNISTÁK „kiabálása. Ő volt, aki Horthy kormányzó halálakor hangosan végig sírta a várost, a pletykák szerint találkozott is a kormányzóval, de, hogy hol és mikor, az mindenki előtt rejtély volt. Nagy szerelmese volt a virágoknak, az utolsó éveiben még árulta is a színes csokrétákat, a szép asszonyok némelyikének pedig ingyen nyomott a kezébe egy, egy tarka díszes virágcsokrot. Sokan csúfolták, sokan nem mertek vele szóba állni, de senkit nem bántott és mindenkinek előre köszönt, mindenkihez volt egy, egy jó szava. Ám ha valakivel összezördült, azt az embert semmi nem mentette meg egy jó adag szitok áradattól.

A város fejlősével eltűntek a kocsmák és elmentek a régi páholybéli barátai is ,igaz ,hogy lett egy Párnás Bíró ,ám az már nem volt az igazi .Ott már nem ugyan az ,az íze volt a fröccsnek mint a régi Bíró Művekben ivottaknak .Oda már csak akkor tért be ha az eső vagy a hóesés bezavarta az utcáról ,Ott már nem volt meg a tiszteletbeli elnöknek kijáró boros hordó ,ahonnan  vezette a röhögésektől hangos üléseket .A betegségek is egyre sűrűbben jelentkeztek nála ,míg egy alkalommal beszállították egy gyógyintézetben ,ott pedig gyilkosság áldozata lett ,legalább is így tartja a fáma . Változik a város ,változik a környezet, de az emlékek fenn maradnak, és tovább éltetik a két Sőre testvér legendáját és tartalmas, szabad életét.