Spagi

Az írás olyan hétköznapi emberekről szól, akik köztünk éltek, vagy élnek ma is. Ők azok, akik semmi különlegeset nem csináltak, csinálnak, csak, élték, élik a hétköznapi életüket. A leírtak saját élmények.

Spagi

A gyermekkori jó barátom édesapja nemrégiben elhunyt, Gyuri bácsi életében igazi gyűjtő volt, halálával hatalmas vagyont hagyott a barátomra. Ne gondoljon senki valamiféle aranyrudakra vagy smaragd gyűrűkre, de a hagyatéka felér a nevezett kincsek értékével. Szakmájából kifolyólag Gyuri bácsi imádta az elektronikus eszközöket, a lemezeket a magnetofonokat és mindenféle fényképezőgépeket és a mozifilmeket vetítő hagyományos vetítőgépeket. Édesapjától örökölte Gyuri barátom /Spagi/ a ketyerék és kütyük szeretetét, a régi dolgok kutatását és a Tisza szeretetét. A barátom, egy a magyarságot kutató és bemutató hagyományőrző klub egyik elkötelezett híve, valamint a régi magyar ételek bemutatásának, elkészítésének nagy mestere is. Ezen kívül Gyuri igazi elkötelezettje az ősmagyar történelemnek, az akkor használatos eszközöknek, tárgyaknak. Utóbbiakat megtanulta saját maga is elkészíteni, tegezek, tarsolyok, veretes övek, fegyverövek és számtalan bőrből készült tárgy készít szabadidejében. Az édesapja elhunyta után sűrűbben megfordul az édesanyjánál és órákat tölt el a megörökölt régi tárgyak között. Sok évtizedekkel azelőtt készült lemezeket hallgat, a régi szalagos magnetofont is sikerült üzemképessé tenni, azon hallgatja a régi nagy színészek rég elfelejtett bolondozásait. A földön ülve rengeteg emlék tör rá, szinte maga előtt látja a régi orosz filmet amin oly sokat nevettek a haverokkal, ismét könnyeket csal a szemébe a régi magnetofon szalagról felcsendülő Kazal László féle hadarós cipzáras és borkóstolós hangfelvétel. Az egyik szekrény aljából bőröndnyi megsárgult fénykép is előkerül. A család tiszai kirándulásain, nyaralásain készült emlékek, a szülei csónakjai, Szuti kutya, a barátokkal együtt nyaralásról készült fotók emlékei jelennek meg a szemei előtt. Mindenre emlékszik, a hangulatra, a bográcsba főtt paprikás krumpli ízére, aminek a fogaik között recsegő homok adta meg a bukéját. A rengeteg sok bolondozásra, a vihar tépte sátorozásokra, a fürdőzésekre. Doba, Tiszapüspöki, Sajfok és az egész folyó adta szépség és felejthetetlen élmények köszönnek vissza a fotókról. Előkerülnek a régi mozi filmek, némelyik talán igazi ritkaság, talán nincs is több kópia belőlük csak ami az édesapja birtokában volt és amik most az ő féltő kezei közé kerültek. Minden napra akad látni és hallgatni való, minden nap egy újabb időutazáson vesz részt, ismét visszaröppen a régmúltba. Egyik, másik dologra csak a szülei elbeszéléseiből tud, ám azok is mélyen az emlékezetébe vésődtek, most a földön ülve is tisztán emlékszik az elbeszélésekre. Szereti a modern dolgokat, de a régi emlékek teljesen elhomályosítják a mai modern eszközökkel készült felvételek világát. A régi fotóknak illatuk van, a fogásuk selymes és ugyanakkor kicsit durva is, de látványuk leírhatatlan és megismételhetetlen. A régi karcos lemezek hangja örömteli és felejthetetlen, Sárdi, Simándi, Fedák, Karádi, micsoda nevek és micsoda művészek voltak. A Tesla és Grundig magnó szalagjai őrzik a legértékesebb felvételeket, olyanokat, melyeken régi szilveszteri házibulin mókáznak a színészek. Gózon, Kazal, Kabos, Kibédi, Somlai. A szalagok között van a gyermekkori karaoke felvételek is, a haverokkal énekelték fel az akkori híres angol rock és beat zenéket. Cream, Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Beatles, számokat a Luxemburg és a Szabad Európa adásaiból vette fel. Ezek már a saját próbálkozásai voltak.

Az édesapja szerette a modern dolgokat is, az egyik sarokban teljes mozi sarok van kialakítva, televízióval és erősítőkkel, hangfalakkal egyetemben. Mostanában a vezetékek sokasága miatt fő a feje, nem kis munka lesz kiválogatni az eszközökhöz tartozó zsinórokat. Sokszor az édesanyja is beül hozzá, együtt hallgatják a régi felvételeket, együtt nosztalgiáznak egy, egy előkerült régi fotó látványán. Az édesanyját kérdezi a régi barátokról, azokról az emberekről, történésekről amiket ő még nem láthatott vagy kora gyermekként nem emlékezhetett rá. Felbecsülhetetlen érték került a birtokába, most rajta a sor, hogy ezeket az emlékeket megőrizze az utókor számára. Egy részét a mai modern tudomány segítségével digitalizálni fogja, igaz az már nem lesz az igazi, de megmaradnak az emlékek és talán az egyik unokája örökölni fogja a dédnagyapa és nagyapa a régi dolgok iránti rajongását. Jó tudni, hogy vannak még elhivatott emberek akik emlékezni akarnak és meg akarják őrizni a régmúlt sok, sok emlékét, mondanivalóját és üzenetét.

A régi dolgokra való emlékezéssel mutatunk irányt a jövőnknek. Aki megtanulja a múltját elfogadni, az, az ember szeretni fogja a jövőjét is.

Laciba