Sutyinkázás ,gombozás /Emlékszel még? Emlékszel rá?/

A sárdobáláshoz adva volt /van/minden, a Tisza és a Zagyva partjain, jóféle sár, hajlékony vesszőt a bokrok ágaiból tudtunk vágni, és ugye kellett a saját izomerő, hogy minél messzebbre suhintsuk el a vesszőre gyúrt sarat. A régmúltban komoly fegyvernek számított ez a fajta suhintás, igaz akkor szögekkel, üvegdarabokkal vegyítették és úgy tapasztották vesszőre a sarat. Az a katona, aki ezzel a fegyverrel harcolt komoly kiképzést kapott. Jól kellett céloznia, ki kellett tudni számolni, vagy meg kellett saccolni a dobás ívét, hogy pontosan célba találjon a suhintás, vagy, ahogy akkor nevezték, suhintgatás. Mi a vízparton vagy a gáton állva, a megáradt folyóba dobáltuk a sarat. Ki tudott messzebbre sutyinkázni, ki tudta „Túlára” átdobni a sarat? Mindennek a lelke a hajlékony faág volt, néha órákig kerestük, próbálgattuk a megfelelő suhintásra alkalmas vesszőt. Vékonynak ám erősnek kellett lenni a  dobóeszköznek, a hegyétől a markolatig egyenletesen vastagodott. Volt, aki a hegyét kicsit megfaragta, úgy könnyebben lecsúszott a sár a markolatnál az ágvágásnál, hagyott egy kis bütyköt, hogy a lendülettől ne csússzon ki a kezéből a sutyinkabot. A dobásra alkalmas sár kiválasztása is nagy műgonddal történt, legyen, képlékeny ám a suhintás erejétől ne fröccsenjen szét a levegőben. Később, amikor már megfelelő tapasztalattal rendelkeztünk már célba is dobáltunk.  Cipőbokszos dobozokat, madártollakat, bambisüvegeket vettünk célba, próbáltunk kisebb-nagyobb sikerekkel eltalálni. A rosszalkodás sem állt messze tőlünk, így az eredeti céljának megfelelően az egymás elleni „háborúzásra” is kipróbáltuk. Veszélyes játék volt, csípett és nagyon sok hétig meglátszott a testünkön egy-egy telitalálat helye, így nem nagyon volt népszerű ez a fajta hadviselési mód. Gyermekkorom másik kedvelt játéka volt a falról gombozás. A gombot két ujjunk közé csippentettük, és a falhoz ütve elengedtük, akinek messzebbre szállt a gombja az nyert. Arasszal mértük le  a távolságot. Lehetett koccolni, lehetett „rabolni, ezek a szabályok a játék megkezdése előtt külön le lettek fixálva. Mindenki másképpen játszotta azért is volt a szabályegyeztetés. Ebben a játékban is első és leglényegesebb szempont a jó gomb kiválasztása volt, kellő súlyú, jól csiszolható legyen, néha még a szépségre is nagy hangsúlyt fektettünk. Kis szütyőkbe tároltuk a játékszereket, nagy cserebere folyt egymás között, értéke volt egy-egy jó gombnak. Jó szórakozás volt, a házfalak adva voltak, a gombokat egy kis leleménnyel is be tudtuk szerezni, hatalmas csatákat vívtunk a más kerületekben lakó gyerekekkel.