Szerelem

Szerelem, szerelem. Igazából mit is akarsz elérni az emberek életében? Mi a célod? Mi vagy te egyáltalán? (...)
Szeretni és szeretve élni talán az egyik legcsodálatosabb érzés a világon! Amikor tudod, hogy egy ember számára te jelented az életed, aki örül neked, amikor csak láthat, amikor egy ölelés többet mondd minden szónál.. Valahol ott kezdődhet a szerelem, amikor tudod, hogy a másik ember a te másik feled. Kiegészít. De nem formál. A szerelemnek nincsenek nagy elvárásai. Nem akar formálni senkit. Nem akar megváltoztatni senkit. A szerelem jó. Minden napot csodálatossá tehet, boldogsággal szövi be a mindennapokat, megmosolyogtat, és hagyja, hogy önmagunkat adjuk. Nem várja el, hogy tökéletesek legyünk. Nem vár semmit, mégis eljuttat minket olyan szintekre, ahol az érzéseket a legmagasabb fokon élvezni tudjuk! Ahol valakit az életünk részévé tesz. Vagy az életünkké. Ilyenkor már minden mindegy. Amikor azt mondjuk, hogy: bármit megtennénk érte.. Amikor nem egyedül tervezünk, hanem közösen.. Amikor már nem csak ÉN vagyok, hanem MI.. Amikor azt érezzük, hogy most teljesek vagyunk.. És soha nem akarjuk, hogy ez a boldogság véget érjen. Soha. (...) De soha nem tudhatjuk, mikor jön el az a pont, ahonnan már nincs visszaút. Amikor a régi szép pillanatok emlékét átveszi a szomorúság, az indulat, a harag. Amikor a közösen eltöltött idő inkább szenvedéssel van telis-tele, mint szenvedéllyel. Amikor a megszokottság belebújik a napokba, és nem engedi be az izgalmakat. Amikor nem érezzük már jól magunkat. Nem vagyunk boldogok, pedig ráleltünk a másik felünkre, de mégis üresnek és magányosnak érezzük magunkat. Akkor. Akkor már nincs szerelem. Mintha hirtelen fogná magát egyik pillanatról a másikra, és elmenne. Messze. És már mintha nem akarna visszajönni. A szerelem ragaszkodó. Ahol ott volt, ott hagyni is fog nyomot. Egy sötét űr keletkezik, ami elnyel minden jó emléket. Elnyeli a boldog napokat. A közös nevetéseket. A rengeteg szép emléket. És az ég világon semmi mást nem hagy maga után, csak ezt a hatalmas űrt, ami nap mint nap azt suttogja a füledbe, hogy: vesztes vagy! Vesztes vagy, mert elvesztetted a másik feled. Elvesztetted az életedet. Elvesztetted azt, amiért mindent odaadtál volna, és oda is adtál. Vesztes vagy, mert semmihez nem elég egy ember, hibát hibára halmoztál, és ezt már nem tudod helyrehozni. És vesztes vagy, mert elvesztetted a szerelmet. És a szerelem nem jár minden nap vissza hozzád. Nem kopogtat be az ajtódon minden nap más és más jelmezben. A szerelem nem fut utánad. Ha egyszer elvesztetted, ha kétszer elvesztetted, ha sokszor elvesztetted nehezebb és nehezebb lesz visszahoznod. A rengeteg veszteség csak növeli az emberben a szomorúságot, és annak a gondolatnak az erejét, hogy: neki sose sikerülhet.. Reményvesztettség, bizalomhiány, csalódottság, félelem.. Az új barátok. Akik tarolnak és nem engedik be újra a szerelmet. Egy ideig. Az idő jó orvosság, csak sose lehet tudni mennyire van szükségünk belőle, és mennyi erő szükséges a kibírásához. A csalódások sokasága után már alig-alig reméli az ember, hogy talán egyszer, valamikor. Nem bízik már abban, hogy lehet jobb. Nem mer bízni. Mert fél. Fél az újabb csalódástól. Fél az új emberektől és fél a régiektől. Az érzésektől, a cselekedetektől. Mindentől, ami körülveszi. Fél szeretni. Fél szeretni, pedig egyszer minden ember talál egy olyan embert, aki élete végéig el fogja kísérni. De mikor? És hány csalódást kell addig még átvészelni? Kiküszöbölhető-e ez? Vagy sodródni kell az árral, és a csalódásokat eltenni tanuló pénznek, majd emelt fővel tovább menni? Ennyire egyszerű lenne az egész? Talán igen. Csak erőre van szüksége az embernek, hogy legyőzze a négy 'új barátot'. Nagyon sok erőre a továbblépéshez. Mert mindig van jobb! Mindig van szebb! Mindig van előre! Sokszor ott vannak az orrunk előtt azok a kincsek, amiket nem veszünk észre, hogy talán értékesebbek a többi kőnél. Hiába a félelem sokszor magába húz minket, kitartónak kell lenni. Idővel (és erővel!) minden megoldódik. És talán visszatér hozzánk is a szerelem, a maga tisztaságával és erejével! Visszahozza a szenvedélyt, a vágyat, a tüzet, az izgatottságot, a nevetést. És érzéseit, a legfelsőbb szinteken! (...)
Vagy nem kockáztatsz, vagy szeretsz.. :)