Szombat reggel

Na ná, hogy esik az eső, nem nagy szemekben, de esik, pedig megyünk horgászni. A kerékpár, ellenőrizve, 20 km -t kell majd kibírnia, fényképezőgép a nyakamban, az ennivaló a szatyorba. Kell, a horgásznak is egy kis kaja, és kell a halaknak is valami csalogató félé, hogy fogjunk is valamit. Borzongunk rendesen, hideg lett a hétvégére, de már megszokhattuk mostanában a változékony időjárást és most az sem vigasztal bennünket, hogy tegnap még ingben lehetett flangálni az utcán. Az első etapot KOCSMA JÁRATNAK hívjuk, mert oda be kell térni, a híreket összeszedni, tájékozódni a heti dolgokról és nem utolsó sorban egy kupica pálinkára. A törzsközönség lesajnálóan néz bennünket, hogy ilyen csúf időben megyünk a tanyára és a vízpartra, szerintük a normális ember a takaró alatt punyhad, vagy a kocsmában tölti az időt, ha esik és fúj. Láthatási mellény fel és irány a BESZÉLGETŐS etap, egy jó hosszú szakasz, ahol lehet jókat dumcsizni, az idő is jobban megy, és ugye mindég akad valami férfi dolog, amiről beszélni kell. A kis híd után már a MEGÉRKEZÉS etapban vagyunk, és innen már látni a vizet és a kerti lakot is. Itt már a táj is és a környezet is „beszélgetős”. a madarak éneke, csicsergése szép dallam a fülünknek, a táj színes köntöse pedig felüdülés a havas és sáros táj után a szemünknek. Reggelizés és a készségek előkészítése után irány a vízpart, már pár méterre érezni a víz illatát, friss és tüdőt tisztító illat terjeng mindenütt. A szemközti fán egy ismerős madárka építi újra a fészkét, a fán lógva már fele kész is, kis gazdája szorgosan repked kis be. A fácánok is éledeznek, nagy hangon rikácsolnak a nádasban vagy valahol a környékén, igazából nem lehet tudni, mert nagyon félénkek még. A giliszták is előbújtak az eső hatására, nekünk nagy örömünkre, rögvest be is gyűjtünk pár darabot, jók lesznek majd csalinak. Egy hatalmas réti sas figyeli a tájat a magasból, a réten elő merészkedő rágcsálókra vágyik és vadászik. Minden esetre jó érzés már a szabadban lenni és szemerkélő eső ide, hideg szél oda, igazi tavaszias hangulat uralkodik a tájon és bennünk is. Minden olyan békés és csendes, ugyanakkor hangos és nyüzsgő is, ami a tavasz megjöttét jelzi. Közben menetrendszerűen kifogjuk az első pár centis törpe harcsánkat, ám jó sokat várunk egy kis keszeg kifogására. A lényeg azonban most az, hogy itt vagyunk, a szabadban és a levegőn vagyunk és reméljük, a telet már végképpen magunk mögött tudhatjuk. Gémberednek az kezeink és szitál az eső is, gyújtunk egy kis tábortüzet és körül állva dumcsizunk nagyokat, szemünket azért a horgászbotokon tartjuk, hátha…..hát igen a remény hal meg utoljára. Tapasztalatcsere a szomszédokkal, ki mit ültet az idén a kertben, némi kis segítség a tél okozta hibák kijavításában, és el is telt a délelőtt. Ebéd után még fogunk pár kisebb törpe harcsát és keszeget majd lassan pakolunk össze, mára ennyi volt, és nem szeretnénk, a szitáló esőtől elázni mire haza kerekezünk. Mikor betérünk az „útporát”leöblíteni már ismételten hét ágra süt a nap. Jó volt a szabadban tölteni a szombati nap egy részét, jót tett a léleknek és a testnek is, feltöltődve lehet menni hétfőn dolgozni. A halaknak most „megkegyelmeztünk „de fogadkoztunk, hogy legközelebb már nem leszünk ilyen elnézőek és kifogjuk a ….. HALAT, a hatalmasat.