Tirimtaram

Egy panelház élete általában unalmas. - nak tűnik. Pedig tele van érdekes, vicces, kedves, megdöbbentő, vagy extrém figurákkal, és ha kicsit jobban nyitva tartja szemét- fülét az ember, csoda dolgokat, meghökkentő sztorikat,  zamatos pletykákat hallhat. Ha érdekli. Ha nem, akkor is meghallja, mert minden panelnak megvan a maga károgó varnyúja, egy Susmusné, aki telesipákolja a házat panasszal, rágalommal. Ez a már látszatra sem túl bizalomgerjesztő nőszemély állandó kiegészítőként nem kézitáskát, hanem lelakott, erősen szagló pudlit szorongat hóna alatt. Savószín arcából sunyi tekintetű szempár sandít áldozatára, aki biztos lehet benne, hogy beszélgetőtársa a csevegést követően a kénköves Pokol legfeketébb ördögének jellemrajzával írja majd le minden fórumon.

Becsapta a liftajtót? Nem törölte meg hatszor a lábát? Lélegzik? - Susmusné elkönyveli szociopata genyóként, akit sürgősen ki kell utálni a lakóközösségből.

Szemében a gyerekek randalírozó kis fenevadak, akik szörnyű terveket szőnek a pudli (nevezzük Mócsingnak) elpusztítására. De addig biztos nem állnak meg, míg legalább egy idegösszeomlást össze nem hoznak Mócsing javára.

És a fondorképtelen csecsemők? Olyan nincsen! Susmusné a kis cipóképűeken is már előre látja, mekkora gazemberek lesznek belőlük pár éven belül! Ni, ott az a kék szemű, gügyögő kis semmiség! Hogy megszorongatná húsos kis markával szegény Mócsing fülét, csak kapná a keze közé!

A nyugdíjas tacskó, -és pincsitulajdonosok direkt uszítják szegény kiskutyájára szafaládészerű vadállataikat. Az óránként tíz centiméteres sebességgel vágtázó dúvadak körülkapják Mócsingot a parkban, és ráköhögnek! Ebolát, lépfenét, szifiliszt lehelnek a magatehetetlen, ártatlan kis jószágra! A gonosz nénikék-bácsikák pedig elintézik egy „ Hisz csak játszanak”-al! Kész fertő, skandalum!

 A tízen, - és huszonévesek mind perverz démonfattyak, akik alig várják, hogy a sötét lépcsőházakban, lépcsőfordulókban, és kapualjakban egymásnak eshessenek, és olyan dolgokat műveljenek, amire titokban ő is áhítozik, de penészvirág külseje, és epében áztatott belseje miatt soha nem akadt, akivel kipróbálhatta volna.

Rühelli a macskákat, mert nem kutyák, és mert obszcén dolgokat vernyognak az ablakok alatt bagzás idején.

Utálja (és irigyli) a terhes nőket, mert magukon hordozzák a helytelenkedés gömbölyű bizonyítékát.

Gyűlöli a közös képviselőt és a házmestert, mert nem intézkednek az ellopott/levizelt/ szétrágott lábtörlője ügyében.

Utálja azokat a lakókat, akik nem állnak le vele sápítozni és a többi lakót ócsárolni. 

A lakógyűlésen a távollevőket lekapja a tíz körmükről, a jelenlevőknek erkölcsi, -és etikai prédikációt tart a helyes közösségi magatartás tárgykörében.

Az épp költözködő új lakóknak felemlegeti, milyen finom népek voltak az elődeik - akik miatta költöztek el, és akiket leganézott nagy nyilvánosság előtt- tenyérbemászó nyájassággal köszönti a közösségben az undortól viszketeg családfőt, betolakszik a feldúlt lakásba, és megjegyzéseket tesz a festésre, bútorokra, a háziasszony felmosási technikájára, majd burkolt fenyegetést rejt szirupos búcsújába, kilátásba helyezve egy csendháborítási feljelentést a költözéssel járó lárma miatt.
Ezt az aprótermetű biológia fegyvert ez idáig nem sikerült hatástalanítani.  A feladatot vállaló szakember jelentkezését epedve várja: a lakóközösség.