Tiszteletem Lacibá

Kora reggel a parton ülve egy vékonyka hang ütötte meg a fülem.
-Tiszteletem Laciba!
Nézelődök jobbra, balra, de csak nem találok magamon kívül senkit a parton, mikor ismét meghallom, a köszönést a lábam elé nézek és egy kis barna vízi pocok kacsint rám.
- Ne ijedjen meg Laciba, nem harapok, csak be szeretnék mutatkozni,- Szőrmók Barbara vagyok és itt lakom a nádasban. Ha meg nem sértem elég kevés halat fogott ma, pedig a víz nagyon jó és van benne sok hal is. Talán próbálja meg a fenéken horgászást és tegyen a horogra egy pár gilisztát is.
- Meg van? Akkor van egy kis időnk a beszélgetésre.
Nemrég költöztem ide a partközeli nádasba már ki is alakítottam a lakásom berendezését, amikor jött az a nagy vihar és eső, ami majd elvitte a „házamat”.Még jó, hogy gyerekeimet ki tudtam menekíteni a közeli magasabb tisztásra, nem régen születtek, és még nem képesek magukról gondoskodni.
Négyen vannak, két fiú és két lány, és ha egy kicsit vár Laciba, akkor be is mutatom őket, mert szeretnénk átköltözni a bal kéz-felől eső nádasba, ott laknak a sikló komáim is, velük leszünk szomszédok.
Ezzel belevetette magát a vízbe és pár perc múlva meg is jelet egy csöppséggel a szájában, ami olyan picike volt, hogy alig látszott ki az anyja szájából. A gyerekek bemutatása után, háton úszva, szájában a kicsikkel úszott egyik oldalról a másikra, semmitől nem zavartatta magát, nyugodt tempóban lavírozott a „háza” felé.
Mikor végzett a gyerkőcök haza szállításával, ismét megjelent a lábam előtt.
- Na, itt vagyok ismét, a kicsik biztonságba kerültek, most egy kis ennivalót kell gyűjtenem, mert, kezdek éhes lenni és a kicsiknek is enni kell adnom. Szépek ugye? Látta Laciba a harmadikat, ő a legvirgoncabb, bár még nem lát, de nagyon gyorsan elmászik mellőlem, vigyáznom kell és állandóan rajta tartani a szemem, nehogy egy nagyobb teknős elragadja.
- Laciba, látta már milyen nagy brekkencsek költöztek a közelbe, olyanok akár a Laciba tenyere, biztosan a sok légy vonzotta ide őket.
- Nézze csak, egy gyíkocska iszik, ilyet sem igen sűrűn lát aki lejön horgászni, de magának elárulhatom, hogy a sikló szomszéd a múltkor elkapott egyet és bekebelezte, de hát ilyen a természet rendje. Én magam sem nagyon merészkedem a mélyebb vizekbe, félek a nagyobb halaktól. Mit nevet Laciba? Hogy nincsenek is nagy halak erre felé? Higgye csak el, hogy vannak, csak a maga horogjára nem találnak rá. Meg kellene próbálni valami más fajta csalival és talán sikerül egy nagyobb halat is fognia.
- Jó ez a fű itt, az eső jót tett a növényeknek is, frissebbek és zöldebbek lettek, ezeket szeretem, mert könnyű kis reggeli, sok bennük a vitamin.
- Láttam az unokáját is elhozta, az a szöszke kislány, aki a békákat fotózta, csinos, és nagyra nőtt.
- Jaj, Laciba, ha legközelebb találkozik azokkal, akik csütörtök este voltak itt horgászni, szóljon nekik, hogy ne dobálják a csikkeket a vízbe, mert büdösek és mérgezik a lakóhelyünket. Hogyan fognak ide jönni, horgászni ha kipusztulnak a halak? Az én kicsikéimnek sem jó ha mérgezett a víz amiben élünk. Egyik reggel, a mocsári teknős szomszéd is nagyon furcsán érezte magát, biztosan valami olyat evett, amit nem kelletett volna.
- Na, megyek, megetetem a lányokat és fiúkat, ahogy látom, jönnek a gyerekek fürödni, nem szeretem a nagy tömeget a hangzavart, és úgy is csak Laciba hallja, amit mondok.
- Görbüljön a bot, főzzön finom halászlevet.
- Holnap, ha erre jár, szóljon ám Laciba, jövök dumcsizni egy kicsit, talán tudok szállítani majd valami jó kis vízi pletykákat is.
- Viszontlátásra Laciba!
Viszontlátásra Szőrmók Barbara, jó volt veled beszélgetni, örülök, hogy láthattam a kicsiket.

Tiszteletem Laciba II.

• Jó ismét találkozni. Látom jött horgászni, na és az unokája, ő is jött?Nálunk zajlik az élet, sok mesélni valóm van, de megvárom, amíg összeszereli a készségeket. - Képzelje Laciba, már egy hetesek a kicsik, és olyan elevenek, hogy a fürge gyíkocska is megirigyelhetné a gyorsaságukat. Le sem vehetem róluk a szemem, nem győzöm őket összeszedni, mindent megszaglásznak és mindent megkóstolnak, olyanok mintha a Kíváncsi Fáncsi gyerekei lennének. Az apjuk nagyon büszke rájuk, viszi magával őket mindenhová, és mutogatja őket mintha valami különleges állatok lennének, na, nem mintha baj lenne, de féltem őket nagyon. Úszni viszont úgy úsznak, mint a világbajnokok, de kell is, mert tegnap előtt is zavarózta őket egy nagy teknős, igaz, hogy az is csak játszani akart, de kicsik ők még a nagyok játékához.

  - Nagyon hallgatag ma Laciba? Csak nincs valami gond?

  - Semmi gond Barbara, érdeklődve hallgatom a beszámolódat. Nagyon meleg van és vágyok már az esőre, ami kicsit felfrissítené a tájat.

  - Jó a víz, miért nem fürdik meg? Mostanában nagy itt a nyüzsgés, mindenki pocsol és ugrál, olyan a part néha mintha egy strandon lennénk. A gyerekek élvezik a vizet, az én kicsikéim pedig szájtátva lesik pancsolókat. A kicsikéim is esténként, amikor már elcsendesedik a part, néha versenyt úsznak a keszegekkel, jó ki is fáradnak amire lefekvésre kerül a sor. Olyankor kiúszok a partra és a víz széléről lesem a csemetéimet, gyönyörködöm a fényesedő bundácskájukba, vagy jókat nevetek, amikor úgy néznek ki, mint az ázott verebek. - Elárulok Laciba egy titkot. A héten láttam pár jó nagy pontyot a környéken, oda fészkelték be magukat a nagy fa és a nádas tövébe, egy kis türelemmel hátha ki tudja fogni valamelyiket. Reggelente pedig, sok csuka is úszkál errefelé, talán ha hozna Laciba párdarab jó nagy lótetűt, meg is lehetne fogni őket.

  - Milyen volt a halászlé, amit a hétvégén főzött? Biztosan finom lett, mert jó illatokat lehetett érezni itt lent a vízparton is. Nekünk is akad ennivaló bőven, van sok gyenge nád és most, hogy nagy a víz, a parton is akad jóféle füvecske, de a gyerekek a frissen nőtt gyenge nádat szeretik nyámmogni.

  - Ajjaj, látom, jön valaki magához, én pedig megyek, megnézem a gyerkőcöket, hogy merre csavarognak. - Viszlát, Laciba, estére még erre nézek, és ha itt lesz, dumcsizhatunk, bár ma is csak én beszéltem, Laciba jó nagyokat hallgatott.

  Ezzel az én kis barátom eltűnt a szemem elől, nem is tudtam elmondani neki, hogy azért hallgatok, mert nem enged szóhoz jutni, most is be nem állt a szája már vagy félórája. Nem mintha baj lenne, szeretem hallgatni amikor olyan szépen áradozik a családjáról.

  - Szia, Papi, kivel beszélgettél?

  - Á, senkivel, csak morfondíroztam itt a magányomban.