Túlélni a poklot

Legendás emberek

Az írás olyan hétköznapi emberekről szól, akik köztünk éltek, vagy élnek ma is. Ők azok, akik semmi különlegeset nem csináltak, csak élték hétköznapi életüket. A leírtak saját élmények. 

Túlélni a poklot

Megszokta a korai kelést, minél hamarább az utcán van, annál több mindent talál a kukákban és a kukák mellett. Ismeri a környéket, amit magáénak tud, ismeri a lakókat, a szokásaikat. A szemetes zsákok tartalmából megismeri, hogy ki dobta a szemétgyűjtőbe a műanyag zsákot, nyomon tudja követni azt is, hogy ki mit eszik, iszik. Nem nagy kunszt az egész, csak figyelni kell, amit nagyon jól tud, a régi életében nagy szerepe volt a figyelemnek, a dolgok rendszerezésének. Néha még eszébe jut a régi élete, akkor is korán kellett kelnie, igaz, akkor munkába kellett mennie. Még bevillannak a férjével töltött meghitt ébredés utáni pillanatok, a kávé illata, a cihelődés, hogy időben el tudjon indulni, mert utálta a pontatlanságot. Percekig állt a ruhás szekrény előtt, mit vegyen fel, a rohanós napokra a kényelmes ruhákat részesítette előnybe, máskor szerette a feszesebb divatos viseleteket hordani. Soha nem öltözött flegma, öntelt embert mutató stílusban, nem is szerette azt a magatartásformát, a közvetlenséget viszont nagyon díjazta. Ezt a szokását a kukák mellett élve is megtartotta, aki lenézte, azon az emberen ő maga is átnézett, az, az ember szinte nem is létezett számára. Nagy utat tett meg még el tudta fogadni a mostani életét, kemény leckét kapott az élettől, és keményen bünteti még ma is a sors.  Az viszont jó dolog, hogy neki a brutális fázisok ki maradtak, amíg ide jutott, nem lett alkoholista, nem kellett lopnia, nem kell senkinek sem jattolni a területért és a kukák tartalma után. Esténként már nem sír a régi élete után, nem keres magyarázatot a volt férje viselkedésére, nem engedheti meg magának, hogy gyengének lássák. Ebben a közegben a gyenge embereket eltiporják, kihasználják és megalázzák, akik gyengék, sokan az árokparton végzik. Szinte naponta látja azt az embert, aki mellett majd egy emberöltőt le élt, aki úgy dobta el, mint egy használt papír zsebkendőt.  Hitt a szeretet erejében, hitt abban, hogy ha két ember egymáshoz köti az életét, akkor nem csapják be egymást. Tévedett. Nagy árat fizetett a hiszékenységének. A csalfa, csaló, akit társának gondolt ma is öltönybe, szép kocsival jár, a saját becsületességének viszont a mostani élete lett a következménye. A mostani életében is vannak jó és szép pillanatok, amikor valaki beszélget vele, érdeklődik az élete iránt, és nem csak az, amikor este jóllakottan tud elaludni. Az emberek kezdik megszokni a jelenlétét, néha várják, amikor megy, a kezébe adnak egy élelmiszerrel teli kis csomagot, egy, már nem használt ruhaneműt, cipőt. Páran nem szégyellnek megállni egy kis beszélgetésre, sőt, hiányolják, ha pár napig nem jelentkezik.  Van alkalom, amikor sajnálattal néz valakire, érzi, tudja, hogy akit maga előtt lát, annak nagyon rossz sorsa van, tudja, hogy az illetőt csak pillanat választja el attól az élettől, amiben saját maga is él. Ma már tudja, hogy némely emberrel nem cserélne, hiszen az élete, még a mostani formában is jobb, mint azoké, akik őt sajnálják, vagy lenézik. A segítséget nagyon szívesen elfogadja, a sajnálatot nehezebben viseli, tudja, akik ma sajnálják, azok holnap akár sorstársai is lehetnek. Hiányzik egy férfi az életéből, akivel megoszthatná örömét és bánatát, aki néha megvédené a durva támadásoktól, akivel össze lehetne bújni. Még a lelke mélyén él a remény, hogy egyszer valakivel ismét egy párt alkotnak, aki nem csapja be, aki nem használja ki a hiszékenységét. Ez eddig nem talált ilyen embert, ideje azonban van, és még nála is szegényebb az, aki még reménykedni sem tud. Mikor felnyitja, a kuka tetejét eszébe villan a pillanat visszavonhatatlan kérdése.

• Ilyen? Ez a XXI század?/!/

Sokáig tudta, hogy milyen fent, most már tudja, hogy milyen lent. Nagyon lent. Már azt is tudja, hogy a fent és a lent közötti út nagyon rövid. Már tudja, hogy milyen kicsi a mezsgye és milyen gyorsan lehet lentre kerülni, és mily lassú a felfelé vezető út. Ő tudja és érzi, hogy van felfelé vezető út, csak idő kérdése az út megtalálása.

„A legerősebb emberek nem mindig azok, akik nyernek, hanem azok az emberek, akik nem adják fel, amikor vesztenek.”