Van egy kis időd?

Van egy kis időd? Gyere, ülj ide mellém és beszélgessünk, esetleg beszélek én, csak hallgasd meg a mondókámat. Az ember életében eljön az idő, amikor rá kell döbbennie, hogy ő maga már a múlt. Hiába a friss lelki és értelmi állapot, az idő szép lassan elmegy felette. Hiába nyitott az új dolgokra és hiába issza az esze a sok friss információt, már nem tud csak a régi beidegződésekkel élni és létezni. Nem az egyén baja ez, csupán a világ változott és változik körülötte oly mértékben és sebességgel, hogy azt már nehezen követi. Mikor tudatosulnak, benne ezek a dolgok kicsit úgy érzi mintha összedőlt volna a világ, pedig csak tudni kell élni az új szituációkkal. Aki felismeri, majd, tud ebben a módosult életben is létezni, az nyer a réven és nem bánja, ha valakik lépnek a helyére, persze sok álmatlan éjszakájába kerül, és sok gyötrődés árán fogja megtapasztalni a változásokat. Mivel emberből vagyunk, nehezen fogjuk feldolgozni, hogy már nincs ránk szükség, vagy ha igen, akkor már valami statisztaszerepet vállalhatunk csak mások mellett. Nehéz a szakmai "rivalda fényt"elcserélni egy olyan szerepre ahol csak esetleg kikérik az ember véleményét, majd szép lassan már azt sem teszik. Ilyen az élet, és a mostani rohanó világ nagyon keményen bánik az elhivatott emberekkel is, és szép lassan kiszorítja őket a" forgalomból". Minden sarkos, mindent szó szerint kell érteni, ma már nem létezik, hogy valaki, valakik félszavakból is értik egymást, mindennek, amit kiejtesz, a szádon nagyon komoly következménye van. Régen is így volt, ez nem is lenne újdonság, de most a szószerinti értelmezésen múlik minden. Olyan mintha nem egy nyelven beszélnénk, első a számon kérés és utána már nincs semmi, mert merevek a szabályok. Az adott szó ma nem mindenütt és mindenkinél alapszabály és az etika alapja, ellenben mindent számon kérnek, mégpedig, pontosan a leírtak alapján. Amiről pár perce szóban megállapodtál, az órák múlva már a feledésbe merül, és még csak egy, pardont sem érdemel meg. A nagyhangú emberek állnak előtérbe, minél harsányabb valaki annál erősebbnek érzi magát, a csalhatatlanság bűvkörében él és mindenkin átgázol. Ezt hozta a felgyorsult élet, és a csak túlélni, valamit szemlélet, az, hogy másokon gázol át valaki, az már másodlagos lett. Előbb, utóbb eljön az igazság órája és az ilyen emberek belegabalyodnak saját életükbe, ám addig sok ember életét keserítik meg és teszik tönkre. Át kell adni a stafétát az utánunk következőknek, de elvárná az ember, hogy hagyjanak számára valami kis időt az átállásra, csak, hát, erre sincs idő. Mindent hirtelen és gyorsan akarnak a feltörekvő emberek, nem azokra gondolok, akik meg akarják váltani a világot, hanem azokra, akik ezt másokon keresztül és ön célból teszik. Most értettem meg, hogy számomra is eljött a váltás ideje, szépen lassan /sokkal inkább gyorsan/de belekerülök a képletes süllyesztőbe. Nem az bánt, hogy át kell adnom a helyem a feltörekvő embereknek, a miként nem tetszik. Lehet, hogy mimózalelkűnek tartanak, de valahogy finomabban képzeltem az egész váltást. Azt hittem, lesz időm, a magam módján és türelmével átadni a staféta botot és a tapasztalatom, hát nem így fog történni. Még rosszabb a dolog, amikor az ember szemében jó pofiznak, a háta mögött pedig már lesajnálóan beszélnek róla. A türelem már nem terem rózsát, vagy ha igen akkor nagyon töviseseket. Persze” nincsen rozs tövis nélkül”, csak hát nincs előírva sehol, hogy a legszúrósabb részével kell valakinek a kezébe adni és vele megfogatni. Sajnos már az illúziót sem hagyják meg az embernek, hogy azt higgye, ő maga irányította sorsát úgy, hogy lelép a színről, és ne mások erőszakolják ki belőle. A türelmetlenség pedig, hibákra kényszeríti az embert, aki pedig szentül meg van győződve, hogy amit cselekszik az jó és hasznos. Úgy gondolom, hogy a feltörekvő embereket csak fokozatosan szabad bevezetni a nagybetűs életbe, a türelmetlenség rengeteg kudarcot is hordoz magában, hiszen egy lépcsőfok átlépése, kihagyása hiányos tudást eredményez. Valami kimarad, olyan dolog fog hiányozni, ami egy folytonosságnak a része, és ami nélkül a következő fokot már nem biztos, hogy jól értelmezi majd az ember. Köszönöm, hogy meghallgattál.