Varázs

Nagyon jól sikerült este volt, a rendezés szuper, az előadás...fenomenális. Az első benyomások sokat tesznek az ember hangulatának alakulásában, így volt ez tegnap este is. Az időjárás a tavaszt idézte,  és ez érezhető volt a  koncertre gyülekezők  hangulatán is, mire elkezdődött az előadás a sportlétesítmény lelátói és a küzdőterére helyezett székek teljesen megteltek.  Világcirkusz - tánckoncert címmel újév köszöntő koncertre gyűlt a nagyérdemű. A produkció művészeti és zenei vezetője,  Izaki Maszahiro vezényelte a zenekart, a kórust és a táncosokat. Ő, húsz évvel ezelőtt nyerte meg a Magyar Televízió  VIII. Nemzetközi karmesterversenyét, majd lett több zenekar vezető karnagya.Most  az 50. jubileumát ünneplő Szolnoki Szimfonikus Zenekar karmesterként vezényelte az előadást. A szombat esti előadás, főleg az orosz zeneszerzők műveiből állt össze, a zenei alap az ötök leghíresebb műveiből szólaltak meg. Vendég táncosok a Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttese, a Magyar Nemzeti Balett voltak. A Magyar Nemzeti Énekkar, kiegészülve a szolnoki Bartók Béla Kamara Kórussal szólaltatta meg a kórus műveket.  A felvezető és összekötő szövegeket, Ókovács Szilveszter az Állami Operaház  főigazgatója prezentálta. Az előadás első része főleg a lírikus zenéről és táncról szólt. Mozart Rekviemje vezette fel a zenés, táncos estét. A vendég táncosok székeket is felhasználva színesítették a produkciójukat.  A Diótörő közismert dallamai is felcsendültek, de,  Stravinsky, Muszorgszkij, Borogyin és Csajszkovszkij legjobb és legismertebb műveiből is hallgattunk egy, egy gyöngyszemet. Ki ne ismerné a Csibék dalát? Könnyed és humoros taktusokkal képzelhettük magunk elé a pár napos kis csibék csivitelését.

A Magyar Nemzeti Balett táncosai fiatalos lendülettel tették színesebbé a múlt zenéit. A karmester úr kiváló érzékkel ötvözve hangolta össze a múltat a jelennel, a komoly zenét és  a modern ruhákba öltözött tánckart. A jubiláló szolnoki szimfonikus zenekar ismételten nagyon magas színvonalon játszott, és fegyelmezett produkcióval nyűgözte le publikumot. 

A második részben, már az erőteljes zene vette át a szerepet. Számomra felejthetetlen marad a „kijevi nagykapu” prezentálása. Végig lendületes, harsány és nagyon fegyelmezett előadást hallottunk, Izaki Maszahiro karmesterúr végig uralta a zenekart. A zenei szakszavakhoz nem értek, de a "kijevi nagykapu" egy igazi borzongató érzést adott. Hallottam már pár feldolgozásban, de a mostani egy nagyon jól sikerült előadás volt. Hatalmas energiákat szabadított fel a zenekarban, a mester nagyon jó ráérzett a pillanatra. Olyan volt mint amikor, egy idegen földrészen, földrészről / Kijev területére, ről/egy hatalmas tömeg zúdult volna át,/ rá/. A finomabb részekre is nagyon szépen átvezette a zenekart a Japán mester,  az ismételt visszatérés az erőteljes zenéhez, na, az "robbantotta" fel a színpadot és nézőteret. Leírni nem nagyon tudom, hallani kellett. A végére ismét a lírikus, táncos előadásé volt a főszerep. Nagy siker a zenészeknek, hatalmas élmény a nézőknek, ez volt  tegnap este.