Zavar

Létezik érzelmi zavarodottság, vagy ez is csak egy olyan állapot, amiről elhisszük, hogy létezik? Elhisszük, hogy létezik, mert olyan érzésekkel ruház fel, amelyek olyan helyekre juttatnak el minket, ahova mi nem is szándékoztunk eljutni. Ahol nem tudjuk különválasztani a múltat és a jövőt a jelentől. A megtörtént dolgokat és a meg nem történt dolgokat az éppen zajló dolgoktól. Nincs jelen. Nincs ereje a jelen pillanatnak, nem érezzük a varázsát, mert egy régi sémára hagyatkozva attól tartunk, hogy a múlt lecsap ránk újból a jövőben. Pedig a jelen mindig jelen van. Van-e kilábalás ebből a csapdából? Az idők csapdájából? Vannak olyan emberek, akik csak élnek. Akik legyintenek egyes eseményeknél, talán földre hullnak, talán nem, talán tanulnak valamit, talán nem, de tovább lépnek az idő múlásával elfogadva a múlt adta élet-fejezeteket. Vannak olyan emberek, akik megragadnak a kérdéseknél. Miért történt? Miért így történt? Mi lehetett volna másképpen? Mi lett volna, ha? Miért? Mit? Hol? Hol hibáztunk? Melyik út vajon a jobb? Gondolkodás és mindenféle átértékelés nélkül tovább sodródni az árral, vagy megkeresni a magunkban felmerülő kérdésekre a választ? A múlt nem fog elhagyni! A múlt nem fogja azt mondani, hogy 'na jól van, eleget cipeltél, most már tegyél le!' A múlt életünk végéig a poros úton halványan látható lábnyomok összessége marad. Örökre. Vagy elfogadod és vele élsz, vagy mindig teherként fogod érezni. Ami néha-néha csak összerogyásra késztet. Ha elfogadod, hogy az ott van, talán nagyobb esélyed van arra, hogy változtass. Persze nem a múltadon. A múlt az megváltozhatatlan és átírhatatlan. Viszont a jelenben te hozod a döntést, hogy előre engeded-e még egyszer a múltat, hogy ő irányítson, vagy nem hagysz neki teret csak magad mögött! Azt mondják, gondolkodni keserűbb dolog, mint érezni. Néha hiheti azt az ember, hogy az érzések bolondítják meg a világot. Pedig ez nem így van. Érzelmek nélkül minden szó céltalan lenne, mindent körülvenne az üresség és a közömbösség. Érezni jó dolog! Mindig az érzések adják meg a valódi célt! Viszont a gondolatok.. A gondolatok ölnek.. Egy ember sem érzett még olyat, ami valótlan és hamis lenne, ellenben gondolni már többször. Tehát létezik-e érzelmi zavarodottság, vagy ez a zavarodottság is csak gondolati síkú? És az érzelmek vajon függnek-e a múlttól, vagy ezek csupán spontán születésű dolgok? A gondolat függhet a múlttól. Egyes élethelyzetekben felvillanhatnak emlékképek a múltról, és sodorhatnak minket félelembe, aggodalomba, stresszbe és kényszeres viselkedésekbe is. De ezek gondolatok-e vagy érzések? És mikortól lehet elválasztani a jót a rossztól? Mekkora űr választja el a szeretetet a gyűlölettől? A békét a haragtól? A kívánást az undortól? A határozottságot a bizonytalanságtól? Az akaratot a tartástól? A nyugalmat a félelemtől? A hitet a hitetlenségtől? A bizalmat a bizalmatlanságtól? Mégis mekkora ez az űr? A kérdések sosem fogynak el. Ketrecben tart a múlt adta történet és kint azt látjuk, miként zokog a jelen és rohan el nevetve az idő. A jövő sötétsége és kiismerhetetlensége pedig körülölel mindent. A fény viszont a kezünkben van! Egyetlen döntéssel fényt vihetünk az életbe, ami által megáll az idő, felébred a jelen, és már mi tartjuk ketrecben a múltat. A jövő sötétsége sem létezik már többé, ha tudjuk, hogy mi vagyunk a fény! Mi magunk változtathatjuk meg az életünket! Csak körül kell nézni és meg kell találni az új utat!