Zsírt bele

Filléres emlékeim

ZSÍRT BELE!

Közeleg a karácsony, az ajándékok dugdosásának ideje, mindenki olyan rejtekhelyet keres ahol biztonságban tudhatja a meglepésnek szánt karácsonyi ajándékot. Magam is így tettem amikor ráleltem egy pakli kártyára. Egy kopott dobozban lapult a harminc kétlapos magyar kártya pakli, maga a pakli is töredezett és viseltesnek találtatott, látszik rajta, hogy valaha sokat volt forgalomba. Talán a háború után vehették a szüleim, akkoriban jó szórakozásnak számított a kártyázás. Hosszú téli estéken összeült a család, átjöttek a szomszédok és verték a blattot, zsírozta, snapszert, csapd le csacsit és kőrbefost/ elnézést, de ez a neve játéknak/, huszonegyeztek, lórumot játszottak egészen késő estig. Az ulti jobbára csak a férfiak játéka volt, elvétve játszották, mert úgy a család többi tagja ki maradt volna a játékból. Közben szólt a rádió, vagy jókat beszélgettek, anekdotáztak és viccelődve évődtek a partit vesztet csapaton. A kártya partit elnézve és átpörgetve bizony a „csalásokra” is fény derült. Némelyik lap meg van jelölve, egy begyűrt sarok, egy karcolás, esetleg egy halovány ceruza nyoma jelzi, hogy a kártyázók valamiféle előnyöket akartak a jelzésekkel kiharcolni. Emlékszem, hogy milyen „veszekedések” és „vérre „ menő csatákkal tarkított partikat játszottak.

– Zsírt bele!

Buzdították a párban játszók egymást és a csapkodták a kártyát a „ZSÍRT” az asztal közepén halmozódott kupacra. Micsoda öröm volt ha az ellenfél párosát „GATYÁRA” verték, ami azt jelentette, hogy az ellenfélnek egyetlen egy ütése sem volt. A paklira nézve eszembe jut egy szilveszter este, amikor már magam is felnőttként játszottam, akkor is zsíroztunk. Rokoni összejövetel volt, együtt búcsúztattuk az Ó- évet és köszöntöttük az Új esztendőt. Akkoriban még nem voltak ilyen csiribiri játékok és kütyük mint mostan tájt, lemezeket hallgattunk és magnó zenére táncoltunk, este a televízióban néztük Hofit, és a kabaré műsorokat. Kora délután viszont előkerült egy pakli kártya és kezdetét vette az évtized kártyapartija. Hangosak voltunk és természetesen ráfogtuk a másik csapatra, hogy csaltak, azért lettünk mi „gatyák” mert összekacsintva, egymás lábát rugdosva adták a kódjeleket egymásnak. Persze mi is éltünk ezekkel a jelzésekkel, de hát ugye, az más tészta, mi nem csaltunk, csak előnyt akartunk kovácsolni magunknak. Mi is hangosan biztattuk egymást, hogy,- ZSÍRT BELE ! A sokadik invitálásra valaki behozott egy bödön zsírt és az asztal közepére tette.

– ITT A ZSÍROTOK!!!

Volt nagy derültség, mindenki dőlt a nevetéstől, de hát, erről szólt a szilveszteri mulatozás.

Jó érzés ismét a kezembe fogni a régmúlt családi ereklyét, amit még nagymamám, a szüleim és sok kedves ismerős is nagy szenvedéllyel forgatott .

Visszatettem a kártyákat a dobozba, de most majd nem rejtem a fiók mélyére, talán egyszer ismét előkerül és játszunk pár kártyapartit vele, és ismét hangosan követelhetjük, hogy

- ZSÍRT BELE!